Székely Zoltán: A Cziráky-Ősgaléria – Artificium et Historia 3. (Győr, 1997)
KATALÓGUS
szereplő portréval pórba állítva. Amennyiben elfogadjuk annak gróf Pálffy Antóniával való azonosítását, úgy a tárgyalt mű csak Cziráky László lehet. A gróf, miként életrajzában láthattuk, a császári-királyi hadseregben szolgált (ahol a párducbőr kacagány a magyar tisztek megkülönböztető viselete volt) s így portréján különösen indokolt lehetett a páncélviselet alkalmazása. 10. Gróf Cziráky (VII.) Lászlóné Pálffy Antónia 1 760-as évek Dunántúli festő Olaj, vászon, 91x71 cm Leltári szám: K.62.4.1. Restaurálatlan Kiállítva: a Xántus János Múzeum állandó kiállításán A fiatal nőt ábrázoló festmény az előző tétel párdarabjaként készült, amint erről a közel azonos méret és a hasonló festésmód is tanúskodik, bár a házaspár portréktól eltérően a figurák nem fordulnak egymás felé. Pálffy Antónia sötétkék, arannyal gazdagon kivarrott bő ujjú vadászöltözetet visel, az ehhez tartozó háromszögletű kalapot pedig bal karja alatt tartja. Az általánosnak mondható, semleges- illetve építészeti kulisszából álló háttér helyett felhős égboltból és a kép bal szélén szerényen meghúzódó lombos fából álló jelzésszerű tájkép előtt áll a grófnő. Mindez a nyugat-európai festészetből eredt, amelyet a bécsi mesterek, mint például az ifjabb Meytens 15 0, közvetítettek a hazai képírók felé. Miként Cziráky László arcképe, úgy felesége portréja is némi szerény mértékű elmozdulást mutat a hagyományos ősgaléria-típushoz képest. A grófné ugyanis nem magyar nemesasszonyként, az ennek megfelelő viseletben festette le magát, hanem egyfajta társasági szerepben, vadászként. Ősi nemesi kiváltság és szórakozás a vadászat, amely önálló képtípusként a XVII. század első fele óta volt jelen a nyugati portréfestészetben, Magyarországon azonban csupán a XVIII. század közepe után jelent meg, részeként annak a változásnak, amely az arisztokrácia mentalitásának átalakulása, korszerűsödése nyomán egy színesebb s változatosabb portréművészetet hívott életre. Ebben a közjogi státuszt reprezentáló képek mellett a magánéletet, egyéni kedvteléseket s társasági szórakozásokat bemutató típusok is helyet kaptak. Vadászképmások számos családi ősgalériában maradtak fenn, így a Horváth-Stansithok, Draskovichok, valamint a Czirákyakkal is rokon 44
