Székely Zoltán: A Cziráky-Ősgaléria – Artificium et Historia 3. (Győr, 1997)

BEVEZETÉS - A CZIRÁKY-CSALÁD

megörökített földbári kastélyától. György gróf a rezidenciája mellett ál­ló, az 1710-es években épült kápolnát is átépíttette tornyot rakatva rá, amivel minden bizonnyal együtt járt a ma is látható igényesebb, szobrokkal díszített homlokzat kialakítása is. Az új oltárral, szószékkel, orgonával s toronyórával felszerelt kápolnát 1771-ben szentelték fel. György 1775-ben bekövetkezett halála után építkezéseinek költségeit 38 000 forintra becsülték. Még a bátyjával tett birtokosztály előtt fel­újíttatta a dénesfai kastélyt s kápolnáját, amelyet 1 7ó0-ban szenteltek fel. Alkalmasint ekkor készült el az ismeretlen mestertől való Szent 73 Margitot ábrázoló oltárkép is . József idősebb fia, (VII.) László (1 727-1 792) atyja példája nyomán katonai szolgálatba lépett: a Családi Krónika tudósítása szerint 1 753­ban (helyesebben talán 1756-ban) a baranyai felkelő nemesek ezre­dében szolgált, mint kapitány. A hétéves háború eseményeibe a szász­országi fronton kapcsolódott be, azonban csupán rövid időre, mivel a poroszok egységével együtt elfocjták. Kórházi szolgálatra osztották be, ahonnan 1 758-ban szabadult . Egy adat szerint egészen 1766-ig megmaradt a hadseregben, ugyanis ekkor szerelt le , ám jelenleg nincs tudomásunk róla, hogy mely ezredben szolgált. Ez idő alatt éven­te 500 forintot utalványoztak számára a lovasberényi házipénztárból, amely összeg felett, egy kimutatás szerint, még külön 10 000 forintot költött. Mária Terézia királynő 1751-ben a tiszteletbeli, 1759-ben pedig a valóságos császári és királyi kamarási címmel tüntette ki. Öccséhez hasonlóan László gróf sem tudott nagyobb mérvű birtokvásárlásba fog­ni, ám az általa bírt falvakban igyekezett a többi birtokostól földjeiket vásárlás vagy zálog révén megszerezni. 1775-ben megörökölte utód nélkül elhalt öccse jószágait is. Több alkalommal kellet perben meg­védenie birtokjogait mások (gróf Széchényiek, gróf Esterházyak, Miskey család) támadásaival szemben, amely egyben arra is ösztönözte a gró­fot, hogy a családra vonatkozó, ám a levéltárából hiányzó okleveleket összegyűjtse és rendezze. E munkát Gindl Gáspár volt pálos szerzetes végezte el, aki az ekkor már ezeregynehányszáz oklevélről 1 795-ben részletes regesztát is készített 1 44 ív fólió terjedelemben 7 6. A XVIII. században a magyar főurak gyakorta telepítettek le birto­kaikon zsidó közösségeket s különböző privilégiumokkal látták el őket. Lovasberényben a század elején jelentek meg, s az első megállapodást 1 775-ben foglalták írásba. Az elsősorban kereskedőkből álló, száz fő feletti kolónia 872 forintot fizetett évenként, valamint különböző fűsze­reket (sáfrány, szerecsendió, fahéj, szegfűbors, rizs) és luxuscikkeket (kávé, citrom, cukor) adott ajándékba, amiért cserébe széleskörű ön­kormányzatot és szabad vallásgyakorlatot kapott Úgy tűnik, hogy László grófnak élete vége felé anyagi nehézségei támadtak, mint Házy diszkrét megfogalmazásából kivehető: "neki a kül­17

Next

/
Thumbnails
Contents