Perger Gyula: A győrszabadhegyi lucaszék – Artificium et Historia 2. (Győr, 1992)

Egy sorozat elé…

az ífíli misén ráát, a' meglátto. hogy a faluba ki a boszorkány* Zalka, témánk szempontjából két rendkívül fontos adatot is feljegyzett. Az akkor 63 esztendős Zalka Ignácné. - a gyűjtő nagyanyja - arra is emlékezett, hogy * Luca naptyán a gyerekek pár fillérért színes kártyákot árúnak, ezen a lucaszék kípe. és e vers látható: Tizenhárom nap kíszűt. Tizenhárom fábú épút. Tizenhárom szerencséje annak lesz. Aki ebbű a lapbú vesz " A nagymama emlékező szemtanúként a szabadhegyi huszár történetét is elmondta " 1900. vagy 1901-ben történt Szabadhegyen, hogy e Radeczky vagy Nádasdy huszár nem tom biztosan - Luca napkor ekezdett e lucaszéket csinárt Tizenhárom napig kíszítette. Pontosan az ífíli misére el is kíszűt a lucaszék. Urfölmutatáskor a huszár fölát a lucaszékre. s a zsebibe magávó hozott mákot az emberek közé keszte szórni. Eccercsak szemei forogni kezdtek, hertelen előrántotta kardját, és jobbra-balra vagdalózni kezdett vele. össze-vissza kiabát tücsköt-bogarat. A templomba zűrzavar keletkezett. Három-nígy markos legíny lefogta és kivitte a huszárt a temp lom bú. Hiták a mentőket, mer a huszár annyira bekípzete magának, hogy láttya a boszorkányt, hogy tényleg látto is. és megőrűt" A gyűjtő megjegyzése szerint e történetet nagyanyján kívül még mások is elmondták. 1943-ban tehát még élő, résztvevő szemtanúkat sikerült megszólaltatni a "szabadhegyi csoda" ügyében. A feljegyzésből azonban nem derült fény arra, hogy az egyedülálló luca napi "kártya árulás szokása" meddig és milyen körben dívott. Ezügyben a szabadhegyi plébánia irattárának feljegyzései adtak segítséget. Szerencsénkre a szabadhegyi História Domus írása nem volt folyamatos. 1950-ben visszamenőleg rekonstruálták a plébánia törté15