Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 57. (Győr, 2019)
Tanulmányok - Jankovits László: Rimay János levele Naprághy Demeterhez
JANKOVITS LÁSZLÓ RIMAY JÁNOS LEVELE NAPRÁGHY DEMETERHEZ A példák nagy száma és a források változatos köre alapján arra gondolhatunk, hogy a pálma-allegóriánál Rimay protestáns minták ismeretében alkotta meg a maga változatát a témára. A magyarországi ismertség Dresser, a sokféle változat Mylius mellett szól. Az „exitiosa lues” (vészes kimenetelű kór) jelzős kapcsolata szintén a protestáns neolatin költészetben található meg: Buchananus, azaz George Buchanan, a Rimaynál egy nemzedékkel korábban élt protestáns skót humanista egyik epigrammájában (2,61,8).32 Ezt az epigrammát Buchanan diplomata kortársához, a Stuart Mária udvarában I. Erzsébet követeként szolgáló Thomas Randolph-hoz írta. Miniatűr királytükör, a mintaszerű uralkodó leírása ez a vers. Idézzük a kifejezést magába foglaló disztichont: „nolo nimis parcus, nimium sit nolo benignus, / utraque regno aeque est exitiosa lues” (szerintem ne legyen túlságosan szűkmarkú, ne legyen túlságosan jótékony: az ország számára mindkettő egyformán vészes kimenetelű kór). Buchanan zsoltárparafrázisait többször használta fel Rimay mestere, Balassi Bálint és maga Rimay is.33 Tartalmilag itt sem látunk párhuzamot, de a kapcsolat ismét Rimay műveltségi hátterére utal: mind a pálmafaallegória, mind az „exitiosa lues” frázis esetében protestáns humanista munkákból származik a szövegpárhuzam. Hátravan a kérdés: miért tartotta fontosnak Rimay, hogy műveltségét ne csak prózában, hanem - ritka kivételként - latin versben is megmutassa? Rimayról mint latin költőről meglehetősen kevés adatunk van, akár a tőle, akár a róla szóló információkat vesszük számba. „Gnarus patriis cantare Camoenis / Romanoque sono” (jártas a hazai múzsák és a római nyelv dalában): ekképpen dicséri őt az a Tolnai Balog János,34 akinek Balassi Bálintot dicsérő versét pár évvel korábban ő fordította magyarra.35 Tolnai Balog Rimayról mint latin költőről egy 1599-ben megjelent munka, Ioannes Bocatius Hungarisa kísérőversében beszél. Ugyanerre az évre utal vissza egy másik forrás, amelyből Rimay latin versbeli jártasságára következtethetünk. Az 1608. június 18-án Győrből keltezett levél címzettje Rimay, írója Balásfi Tamás, Naprághy püspök kanonoka, aki levelében egy kilenc évvel korábbi kolozsvári találkozásra hivatkozik. Vetus est et paucis horis arcte tamen inita et ad aliquam tunc etiam familiaritatem progressa notitia nostra, cum scilicet aedes consanguinei mei Stephani Kakas Claudiopoli in minoribus adhuc studiis existens adolescentulus inhabitarem ... quod ipsam coram Ismeretségünk régi, ámbár röviden, pár órán át kezdődött, akkoriban még a bizalmas barátságig is fejlődött; akkor tudniillik, amikor még alsóbb fokú tanulmányaim idején, növendék ifjúkoromban rokonom, Kakas István házában laktam ... azért is fordultam 32 Buchananus: Franciscanus 184. 33 ROM 77., 198., 202., 206., 208. Balassi Buchanan-ismeretéről Kőszeghy: Balassi 334-335. 34 Bocatius: Geschichte 976; vö. Tárnái: Latin Poetry 287. 35 ROM 46-47. 67
