Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 57. (Győr, 2019)
Szemle
ARRABONA 2019. 57. SZEMLE A tűzoltótestület állományát vizsgálva a szerző kronologikus sorrendben, aprólékos részletességgel sorolja fel az egyesület elnökeit. Érdekes eseményként megemlíti, hogy Kozma György parancsnok 1932-es lemondása után válság tört ki, és a teljes legénység, valamint a tisztikar is lemondott. Végül Czillinger alispán csak 1939-ben menti fel a szolgálat alól Kozmát. Az ő esete is jól jelzi, hogy menynyire tisztelték és ragaszkodtak a csornaiak a tűzoltó parancsnokukhoz. Az elnök és a parancsnok mellett a tisztikarnak volt még fontos szerepe a testület életében. Az önkéntesek mellett 1927-től 2 fő hivatásos tűzoltó alkalmazását is tervezték Csornán. A tagtoborzásnak köszönhetően folyamatos volt az újoncok jelentkezése, azonban a kimaradás is tapasztalható volt. A húszas és a harmincas években 50 fő körül mozgott az önkéntes tűzoltók száma Csornán. Az előléptetések és kitüntetések folyamatosak voltak ebben az időszakban. A világháború pokla nem kímélte a tűzoltók életét sem. Haár Sándor, Náthán Bernát, Neubauer József és Weiler Samu izraelita vallású csornai tűzoltók a holocaustnak estek áldozatul. A szerző emberi nagyságát dicséri, hogy nevesíti az áldozatokat, megőrizve ezzel emléküket. Egy 1928-as belügyminisztériumi rendelet szabályozta, hogy 1931 után csak az lehetett tűzoltó, aki a szükséges képzéseket elvégezte. Ezért tűzoltótiszti tanfolyamot szerveztek a csornai tűzoltólaktanyában. 31 község küldte el tűzoltóját a képzésre a Csornai járásból. 1933-ban pedig négy csornai tűzoltó vett részt a két hetes tűzoltótiszti tanfolyamon Sopronban. Két évvel később már hat tanfolyamot végzett tiszt vezette az 58 fős kiképzett önkéntes tűzoltót Csornán. A továbbképzések, versenyek és gyakorlatok is rendszeresek voltak. Szalay pontosan ismerteti a vizsgált időszakban az egyesület tagjainak létszámát. A szerző érdeme, hogy a korszak társadalmi jelenségeibe ágyazva vizsgálja a csornai tűzoltóságot. Kiemeli, hogy katolikus ünnepeken és hazafias rendezvényeken természetesen jelen voltak a település tűzoltói is. A korszak nemzeti-keresztény eszménye el is várta ezt tőlük. Az új templom berendezésére 300 pengőt ajánlott fel a tűzoltó egyesület. A nemzeti ünnepek elképzelhetetlenek voltak a két világháború között a tűzoltók részvétele nélkül. A tűzoltóbálok színesítették a település kulturális életét, és alkalmat adtak a mulatozásra, kikapcsolódásra. A Csornai Önkéntes Tűzoltó Egyesület 50 éves jubileumi ünnepségét 1932. augusztus 20-án ünnepelték színes programokkal a nagyközségben. Szalay könnyed stílusa és remek fogalmazóképessége nagyszerűen festi le az ünnepség hangulatát. A szerző fontosnak tarja hangsúlyozni, hogy a háborús évek új kihívások elé állították a csornai tűzoltókat is. Elsősorban a légvédelmi feladatok hárultak rájuk. Rendszeres gyakorlatokkal és képzésekkel készültek a lehetséges bombázásokra. A tűzoltók megítélése mindig jó volt a lakosság körében. A sajtó is elismerően nyilatkozott róluk és áldozatos munkájukról. A Soproni Hírlap például rendszeresen foglalkozott a megye tűzeseteivel, kiemelve Csornát, mint pozitív, követendő példát. Szalay remekül használja a korabeli helyi sajtót mint forrásanyagot. Emellett a személyes visszaemlékezést, mint az „oral history” fontos elemét szintén beemeli 253
