Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 57. (Győr, 2019)
Szemle
ARRABONA 2019. 57. SZEMLE Szalay Balázs: A Csornai Önkéntes Tűzoltó Egyesület története 1927 és 1945 között Csorna, 2018. A tűzoltók múltjával, különböző tűzoltó egyesületek történetével foglalkozni hálás, de nem egyszerű feladat. Az emberekben élő romantikus kép a hősies önfeláldozásról, amit a tűzoltók a mindennapi munkájuk során végeznek, nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy egyfajta nimbusz vegye őket körül. Ez az idealizált kép a valóságban a történelmi tények és adatok tükrében sem szűnik meg létezni. Szalay Balázs igyekszik a lehető legrészletesebben bemutatni a csornai tűzoltók sokrétű tevékenységét a vizsgált időszakban (1927-1945). Egyben felhívja az olvasók és a rábaközi kutatók figyelmét arra, hogy több környező település neve is említésre kerül, melyeknek múltjához újabb adalékokkal szolgálhat e könyv. A szerző helyzetelemzéssel kezdi művét, melyben megállapítja, hogy a tűzoltólaktanya építése és a tűzoltóság megszervezése nem ment könnyen Csornán. A tűzoltók fizetése ugyanis többlet adókat eredményezett volna a lakosság számára, valamint a helyszín kiválasztása is bonyodalmakat okozott. Felvetődött a kórház melletti telek éppúgy, mint a Kohn-ház. Végül hosszas huzavona után az új tűzoltószertár a régi helyére épült. 1927. november 13-a nagy nap volt a kisalföldi település életében. Felavatták az új „tűzoltószerházat”, a polgári leányiskolát és az új községházát is. A szerző ismerteti az ünnepség menetét és vázolja annak hangulatát. Alig egy hónap múlva, decemberben már az új tűzoltóeszközök beszerzéséről tárgyalt a csornai elöljáróság. Az öntözőautó beszerzésére azonban 1928 szeptemberéig várni kellett. Megérkezése után nemcsak a tűzoltásban, hanem a város utcáinak portalanításában is jelentős szerepet vállalt. Alig két hónappal később az új tűzoltóautó is megérkezett a városba. Emellett a tűzoltófecskendők megléte és nyilvános kipróbálása a Franki malomnál megnyugtatta a kapuvári és csornai lakosságot afelől, hogy biztonságban vannak. Csorna olyan jól el volt látva fecskendőkkel (kocsifecskendő, két motorfecskendő, egy mozdonyfecskendő), hogy a szomszédos településeknek is tudott kölcsönadni, amíg azok javították sajátjukat. A Franki malom 1927-es égésénél azonban szinte az összes tömlője tönkrement a tűzoltóságnak. Márpedig ez az eszköz alapfelszerelésnek számított a sikeres munkához, ezért annak pótlása mielőbb szükségessé vált. Szalay Balázs fontos kitekintést tesz, amikor technikatörténeti szempontból vizsgálja a Csornai Tűzoltó Egyesületet. Rávilágít arra, hogy a korszak egyik legjelentősebb kommunikációs találmánya a telefon volt, ami a csornai tűzoltók eszköztárából sem hiányozhatott. Emellett a tűzoltószertár tornyára is felszereltek egy szirénát ami lényegesen hatékonyabbnak bizonyult, mint a korábbi kürtszó vagy harangozás. 1937 márciusában adták le vele az első jelzést. 251
