Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 57. (Győr, 2019)
Tanulmányok - Kruppa Tamás: A püspök, a fejedelem és a vajda. Naprághy Demeter kancellár erdélyi tevékenysége és ami után következett (1598-1602)
KRUPPA TAMÁS A PÜSPÖK, A FEJEDELEM ÉS A VAJDA... felét a katolikusok közül kell kiválasztani. A hivatalokat a katolikusoknak adják. A kolozsvári pápai szemináriumot vissza kell állítani, a kórházak felügyeletét a katolikusokra kell bízni. Az erdélyi városokban a kolostorok és a templomok visszavételével el kell érni, hogy mindenütt legalább egy katolikus templom legyen. Az iskolamesterek természetesen ugyanebből a felekezetből kerüljenek ki, a szászok két központjának egyikében, Szebenben vagy Brassóban katolikus kollégiumot kell létrehozni. A 10. pontban a székelyföldi esperesség élére az 1592-ben kinevezett, de később a rossz életű székely papok által elűzött Gálffy Pált kell visszaállítani a helyére. A javaslatokról olvasva, amelyek több pontban egészen irreálisnak tűnnek, lehetetlen megállapítani, hogy ezekből az elemekből mennyit vett át az említett egyéb szerzőktől, és mennyit diktáltak Naprághy indulatai, elkeseredettsége. Mindenesetre nemcsak kemény tervezetek írásával reagált az őt ért támadásokra, hanem egy apológiával is, amelynek szövegét korábban kiadtam,48 ezért most ennek részletekbe menő tárgyalásától eltekintek, és csupán annyit jegyeznék meg, - nem foglalkozva itt az erdélyi nemesség kiirtását illető vádak valóságtartalmával - hogy az őt minden irányból, az erdélyiek, a jezsuiták, Báthory András és Zsigmond, valamint Mihály vajda részéről ért támadások gyökere császárhűsége volt. Helyzete paradox voltára világít rá ugyanakkor, hogy, mint fentebb láttuk, a császári biztosok viszont azzal gyanúsították meg, hogy összejátszik az erdélyiekkel a császár ellen. Alfonso Carrillo jezsuitának, Zsigmond egykori gyóntatójának és diplomatájának van egy 1612-ből származó, eddig semmilyen figyelmet nem keltő visszaemlékezése, amelyet akkor vetett papírra, amikor hátrahagyva Magyarországot, sőt a Habsburg birodalom területét is, már szülőföldjén, Spanyolországban tartózkodott. Ebben olvasható egy érdekes mondat, amely véleményem szerint az egyik nyitja Naprághy magatartásának, illetve az ő általa képviselt politikai vonalvezetésnek. Carrillo tehát levele ezen helyén azt írja, hogy a fejedelem először Naprághyt jelölte püspöknek, aki azonban a császár vazallusa volt, hűségeskü kötelezte, de mivel ez alól nem akarták feloldani, ezért a fejedelem inkább őt, Carrillót szerette volna a püspöki székbe, de ő elhárította a felkérést, pedig két nuncius is győzködte.49 Ő azt javasolta, hogy a császár minél hamarabb oldja fel a püspököt hűségesküje alól. Erről a tanácsáról, fejezi be, a püspök nem tudott.50 A kulisszák mögé az erdélyiek sem láttak be, azt viszont tudták, hogy az erdélyi püspöki hierarchia 48 Kruppa: Náprági apológiája 105-118. 49 Erre utalhatott Speciano 1597. január 6-ai jelentésében bosszantó ügyként aposztrofálva. AAVFondo Borghese, serie III, vol. 109BC, föl. 12r. 50 „... erat vasallus, iuramento fidelitatis adstrictus, quod a Caesare inviaretur, non absolveretur. Noluit Serenissimus alterum in eius locum episcopum instituere, qua occasione serio suscepta cogitatio de episcopatu patri differendo, quem ad hunc simul urgebant acceptandum duo pontifice legati... dixerit (t.i. Carrillo) quamprimum per caesarem absolvi a iuramento fidelitatis reverendissimum Napragium, qui huius consilii fuerit inscius.” Carrillo II. 398. Amint láttuk, az események az erdélyi helyzetet ekkorra már jól kiismerő Carrillo hűségesküvel kapcsolatos aggodalmát igazolták. 25
