Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 57. (Győr, 2019)
Szemle
ARRABONA 2019. 57. SZEMLE magyarra átültetett darabban - Koldusnőben Mari nevű kislány szerepét. Majd ezt követően fellépett 9 és 13 évesen is, de azután Győrbe többé már nem tért vissza. Jászai Mari kisgyermekként egy ideig Győrben élt, és az orsolyitákhoz járt iskolába, majd elhagyta a várost. Életében azután néha megjelent a folyóparti városban: 1869-ben több darabban is játszott, valamint itt esküdött meg Fehérvári Antallal 1869 áprilisában. Hasonló módon hosszasan ír a szerző a színésznőkkel szemben egész életében Győrhöz kötődő Kovács Pálról, aki nemcsak aktív tagja volt a Győrben 1878-ban létrehozott második Színpártoló Egyesületnek, hanem színpadi műveket is írt a társulat számára. 1840 novembere és 1879 áprilisa között 18 színpadi művét (9 vígjáték, 4 dráma, 2 tragédia, egy népszínmű) mutatták be. Ezek közül a legsikeresebb a Művész álma és a Nemesek hadnagya volt. Ugyanilyen jelentős Angyal Armand is, aki a Győri Ének- és Zeneegylet elnökeként a zene terén vált elismertté a városban. 1894 decemberében Győrben mutatták be elsőként a Költő álma című operáját, melyet a Magyar Királyi Operaház is megdicsért, bár színre nem vitték. Viszont a Mándoky Béla idejéből, 1881-ből megmaradt tagnévsorból a szerző Blaha Lujzával és Jászai Marival ellentétben senkit sem mutat be. Ugyanez mondható el a győri színpadon játszott műfajokról (polgári színművek, vígjátékok, tündérjátékok, operettek, énekes játékok, lovagjátékok, lovagdrámák, népszínművek, operák, balettelőadások, pantomim, színművek, drámák, tragédiák, tragikomédiák, kabarék) is. Ezek közül néhányról elég hosszan értekezik, másokról viszont elnagyoltan szól. Sajnálatos, hogy ennél a műfajtörténeti résznél a szerző nem tűntette fel szakirodalmi forrásait sem. Ugyanez figyelhető meg a színigazgatók esetében is. Dicséretre érdemes, hogy életrajzukat is közli (noha a kötet elején ezek még lábjegyzetben kaptak helyet, nem a főszövegben), az olvasó azonban emiatt gyakran elveszik a részletekben és nehezen talál rá tényleges győri működésükre. Nagyon izgalmas, hogy a könyvben nemcsak a színházi életről olvashatunk, hanem Márfi Attila röviden szól a Győrben 1912. november 1-jén nyílt első állandó moziról is, mely hamar a teátrum vitathataúan konkurenciája lett. Olyan sikeresnek bizonyult, hogy 1916-ban a városi közgyűlés már két mozit engedélyezett: az Apolló és Elite-t, melyek 1919-től telt házzal működtek. Hangosfilmeket 1930-tól lehetett Győrben látni, addig viszont az Apollóban 6-8 fős katonai zenekar játszott a néma filmek alatt. Az Ahol Ihália hosszasan időzött... végén névmutató szerepel, amely csak a második kötetben szereplő neveket tartalmazza. Jóllehet, az első kötetben a szerző még arra tett ígéretet, hogy a munka elkészültével egy egységes, az összesre kiterjedő index fog készülni. így a Források és ritkaságok ... használhatósága az elmaradt névmutató miatt továbbra is nehézkes. Célszerű lett volna a mellékletben felsorolt színigazgatók sorában az első kötet meghatározó alakjainak is a felsorolása. A második kötet olvashatóságát rontja továbbá a sok helyesírási és tipográfiai hiba is, melyek egy alapos olvasószerkesztéssel kiküszöbölhetők lettek volna. 248
