Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 57. (Győr, 2019)
Szemle
ARRABONA 2019. 57. SZEMLE nántúli arisztokrata családok vallási hovatartozására fókuszálva. Tömörsége, egységes látásmódja miatt egyetemi tananyag is lehetne. A harmadik tanulmány a szerkesztők munkája, a szerkesztők történeti összefoglalója -vázlatos szakaszolás, ami alapján a kiadott források, kivéve a 8 darab 18. századit, - elhelyezhetőek korszakuk, szűkebb körű kortárs eseményeik alapján. A Dominkovits-D. Szakács szerzőpáros 11 szakaszra osztja a soproni reformáció egyáltalán nem egyenes vonalú folyamatát, 1522 és 1681 között, ügyesen egyensúlyozva országos és helyi illetőségű események között (pl. helyesen meg sem említve itt a tizenötéves háborút mint kifejezést, mivel a város konfesszionalizációs helyzetét a korszakban csak Bocskai mozgalma érintette). A18. század szakaszolása a hiányzó alapkutatásokra hivatkozva a tanulmányból kimaradt - kérdésessé válik, hogy a kötet címe akkor helyes-e? Véleményem szerint a kötet jobban megállná a helyét, ha címébe a 16. század is vagy összegzőén a koraújkor bekerülhetett volna - mindent összevetve, kevesebb forrást, de több információt kapunk az 1500-as, mint az 1700-as évekről. A tanulmány második felében a szerzők azon kívánalmuknak adnak hangot, hogy Házi Jenő és Szende Katalin, illetve eddigi saját munkájukat is tovább folytatva haladjanak a soproni végrendeleti forrásanyag feldolgozásával, a források elérhetővé tételével. Ezt a feladatot tökéletesen ellátja a kiadott kötet, és illeszkedik a Házi által elkezdett munkához. Az evangélikus soproni elit (Dobner Ferdinánddal mint szimbólumértékű vezetőjével) kellően reprezentált, és emellett az egyházi és polgári társadalomról is elegendő szó esik: a város politikai elitjéről szóló 19 forrás mellett 12 darab az evangélikus lelkészektől (vagy családtagjaiktól), míg 17 darab a várost lakó polgároktól (kereskedőktől, orvosoktól vagy családtagjaiktól) származik - tehát a kötetben fennáll egy bizonyos egyensúly a koraújkori evangélikus Sopron társadalmi megoszlása alapján. Társadalmi szempontból kiemelendően érdekes Johann Pfister ruszti evangélikus lelkész végrendelete - nem azért mert a Fertő-tó Magyar-tengerként (Hungarische See) szerepel, hanem mert rámutat a soproni születésű és Königsbergben tanult lelkész soproni öntudatára, kötődésére a városhoz mint a város körül szolgáló lelkész. A 125. lábjegyzet mint korábbi meggyesi (fertőmeggyesi) lelkészt említi, így kirajzolódik a soproni peregrinus hazaérkezése város és vidéke kapcsolatrendszerébe - és ebben benne van Sopron és az evangélikus konfesszió szolgálata. A német nyelvű források a mai német helyesíráshoz közelítően kerültek átírásra, így megértésük nem jelent különösebb gondot, a rövidítések feloldása is nagyban elősegíti az akadálytalan olvasást. A szerzők tartalmi regesztákat nem készítettek, ez az adatgazdag és bekezdésekkel gyakran tarkított, átlátható szövegek mellé nem is volt szükséges. A kimerítő jegyzetapparátus a legtöbbször elsimítja a felmerülő kérdéseket; csak a 141. oldalon található egy akár kettős jelentéssel is bírható in Tyrol helymegjelölés: bár az átírok egyértelműen a jelenleg Olaszországhoz tartozó Tirol (Tirolo) települést és várát azonosítják benne, lehetséges 240
