Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 57. (Győr, 2019)
Szemle
ARRABONA 2019. 57. SZEMLE hogy bizonyos mindenki érdekében álló előírásokat egyes csoportok vallási meggyőződésük miatt nem tartottak be. Erre a legjobb példát a gyűjteményben az a rendelet nyújtja, melyben a fertőzött betegek és egészséges családtagjaik érintkezését korlátozzák a pestisjárvány terjedésének megfékezése érdekében (II/7.). A református hívek az erre vonatkozó rendelettel a hatóságok véleménye szerint pontosan vallási meggyőződésük miatt nem foglalkoztak.1 Ugyanígy vallási meggyőződésből fakadt, hogy szintén elsősorban a református bábák nem voltak hajlandóak kényszer keresztelésre (II/8; 41). A fejezetben található ügyek közül vitathatatlanul a válogatás legtöbb irata a szemerei közös használatú protestáns imaház elvételével foglalkozik. Az ügyben felvett tanúvallomások érdekessége abban áll, hogy a helyi kivizsgálás során mindent elkövettek annak érdekében, hogy a protestánsokat lehetőleg rossz színben tüntessék fel. Ennek fényében szinte meglepőnek hat, hogy az uralkodó döntése nyomán - bár kétségkívül a templom katolikusok általi elfoglalását helyben hagyta - a protestánsokat kárpótolni kellett, s lehetővé kellett tenni számukra új imaház építését a településen (11/11-16; 22). A harmadik fejezet - mely II. József uralmának korszakát öleli fel - nem meglepő módon két közölt dokumentumával a türelmi rendelet hatására meginduló protestáns templomépítési hullám helyi példáit ragadja meg. A negyedik fejezet címe alapján a 19. század egészére fókuszál, ám valójában a kiegyezés korszakából közöl forrásokat egészen az első világháborút megelőző évekig. Az itt közölt dokumentumok egyik fele a protestáns egyházak és az állam viszonyáról árul el számunkra részleteket. Ez a viszony a korszakban jónak és szorosnak volt mondható. Az állami hatóságok sok területen - így például az egyházi adó behajtásának kérdésében - együttműködtek a helyi gyülekezetekkel (IV/3), illetve a gyülekezeti célok jelentős állami támogatásokban részesülhettek (IV/10). A jó viszonyra utal az is, hogy a helyi elöljárók csoportját a jelentősebb egyházi alkalmakra is meghívták, s ők rendszerint képviseltették is magukat ezeken (IV/9). A közölt dokumentumok másik vonulatát a gyülekezetek és a hívek viszonyát reprezentáló források teszik ki. A gyülekezeti tagok nem feledkeztek meg egyházukról, akár már életükben jelentős összegekkel támogatták anyagyülekezetüket, s ez a hozzáállás jellemezte a korszak végrendelkezési gyakorlatát is (IV/6; 11). A záró fejezet a 20. század évtizedeit öleli fel az első világháború korszakától egészen a rendszerváltozást megelőző évekig. A két világháború közötti időszak hasonló dokumentumokat tartalmaz, mint az előző fejezet. Mellettük új csoportként megjelennek az egyházi egyesületekre vonatkozó források. A korszakban csak úgy virágoztak az ilyen jellegű protestáns egyesületek, melyek a gyülekezet egész közösségét igyekeztek lefedni. Nem pusztán vallásos indíttatásból hozták 1 Itt a reformátusok eleve elrendelésre vonatkozó tanára kell elsősorban gondolni. 237
