Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 57. (Győr, 2019)
Szemle
ARRABONA 2019. 57. SZEMLE Csermelyi József: AZ ÓVÁRI URADALOM A SZENTGYÖRGYI És Bazini grófok korában (1441-1521) Hansági Múzeum - Mika Sándor Egyesület, Mosonmagyaróvár, 2019. A középkori Magyar Királyság nemesi családjairól ma már, ha nem is bőséggel, de találunk modem történeti munkákat. Ugyanezt már kevésbé mondhatjuk el az általuk kézben tartott birtokokról: egyes településeknek vagy településrészeknek ugyan születtek monográfiái, de az azokat magukba foglaló nagyobb birtoktestekről, uradalmakról nagyítóval keresve sem találunk modern, a mai történészi szempontoknak megfelelő feldolgozásokat. Éppen ezért rendkívül örvendetes, hogy Csermelyi József egy eddig meglehetősen járatlan úton elindulva vállalta egy, a magyarországi birtokviszonyok között a nagyobbak közé tartozó uradalom történetének a feldolgozását. Itt persze mindjárt némileg javítanom is kell magamat, hiszen a szerző nem az uradalom teljes középkori történetének megírására vállalkozott, hanem annak mintegy százéves, a Szentgyörgyi és Bazini grófok birtoklása alatti periódusát tárta fel, kitérve természetesen a korábbi és későbbi birtokosaira is. Mielőtt azonban rátérnék erre, néhány szóban a szerzőről. Csermelyi József 1989-ben Sopronban született (ez mindjárt magyarázza is érdeklődését tágabb pátriája iránt). A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán történelemből, középkortörténet szakirányon szerzett diplomát 2012-ben. Piliscsabáról útja Győrbe vezetett, 2013-2016 között a Győri Egyházmegyei Levéltárban dolgozott. 2018 nyarától az Evangélikus Országos Levéltárban helyezkedett el, ahol jelenleg is levéltárosként dolgozik. Mindezekkel párhuzamosan a PPKE ВТК Történeti Doktori Iskolájának hallgatója, a doktori értekezésének témája a német származású zsoldosnemesi családok tevékenysége az ország nyugati határszélén a 15-16. században. A most megjelent munka rendkívül igényes kiállítású, szépen tördelt kötet, amely érthetően, logikusan felépített szerkezetben tárja elénk az óvári uradalom késő középkori történetét. Mindenképpen megjegyzendő, hogy a monográfia igényessége nemcsak megformálásából tűnik ki, hanem abból is, hogy elenyésző számú nyomda- vagy tolihiba található benne. A kötet két fő részre bontható: az értekező és az oklevéltári részre. Ez utóbbiban 79 darab latin és ó-felnémet nyelvű forrás - jórészt oklevél - magyar nyelvű tartalmi kivonatát (szaknyelven: regesztáját) közli a szerző, amelyek mindenben megfelelnek a mai modern regesztázási követelményeknek. Csak helyeselni lehet a szerző eljárását, hiszen az oklevéltárban egy helyen rendelkezésünkre áll az uradalom történetére vonatkozó legfontosabb források gyűjteménye, különösebb fáradtság nélkül ki-ki ellenőrizheti az értekező részben leírt megállapítások helyességét. E megoldást minden hasonló témával foglalkozó kutatónak csak ajánlhatom. 233
