Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 57. (Győr, 2019)

Tanulmányok - Tóth Vilmos: A győri kármelita templom mint temetkezőhely

ARRABONA 2019. 57. TANULMÁNYOK

Bár ennek a dokumentumnak a belső oldalain, a nyomtatott fejlécen „Meghaltak anyakönyve” cím olvasható, de jellegét jobban kifejezi a borítón szereplő kézírásos felirat:, »Altemplomban eltemetett halottak jegyzéke”.

További három nyilvántartás a Győri Egyházmegyei Levéltárban letétként található meg. Az első egy kéziratos füzet a 19. századból (Libellus exhibens Nomina ab anno 1800 usq[ue] ad a. 1872 in Crypta nostra sepultorum). Címe némileg megtévesztő, mivel a névsorban 1850 és 1872 közötti halálozással csupán két esetben találkozunk. Ez alapján okkal feltételezhető, hogy a kripta a 19. század közepére - a füzetben egyébként nem szereplő szerzetesi kriptarész kivételével - megtelt, és onnantól kezdve a 20. századi újrarendezésig alig használták. Ez a nyilvántartás részben topografikus, részben kronologikus szerkezetű: a sírhelyeket szektoronként, de azokon belül időrendben ismerteti. Érdekessége, hogy a szektorokat még nem betűjellel nevezi meg, hanem a templom egyes oltárai szerint, ami alatt elhelyezkednek. A csak 20. századi neveket felsoroló, „A győri kármelita kripta nyilvántartó könyve” címet viselő összeírás lényegében az 1941-es, két kötetes nyilvántartás redukált, kevesebb adatot tartalmazó, szintén topografikus felépítésű változata. A harmadik ide kapcsolódó dokumentum a győri kármelita rendház halotti anyakönyve (Liber mortuorum Conventus Jaurinensis), ami korábbi anyakönyvek, nekrológok és rendházi naplók alapján készült, feltehetően a 19-20. század fordulója körüli években. Ez a nyilvántartás szinte a rendháztörténet kezdetétől, 1705-től ismerteti az elhunyt szerzetesek adatait, és a 20. századi folyamatos bővítésnek köszönhetően már a kármeliták Győrbe való visszatérését követő évekkel, konkrétan 1991-el zárul. Ajellegéből adódóan kronologikus felépítésű, kézírással kitöltött anyakönyvben azok a szerzetesek is szerepelnek, ha nem is mindannyian, akik egy ideig a győri rendházban éltek, de nem Győrött haltak meg.5 A helyben készült nyilvántartások sem tartalmaznak azonban teljes adatsort a 19. századra nézve. Nem szerepel bennük például Schuszter József, a köztiszteletben álló volt győri jezsuita, akit 1802-ben a kármelita szerzetesek közé temettek el. Az említett források alapján nem támasztható alá az sem, hogy az 1809-es napóleoni hadjárat idején francia tiszteket is temettek ide.6

A19. században itt eltemetett kármelita szerzetesek közül elsősorban Razsovszky Román (János) tartományfőnök emelendő ki, aki egyháztörténészként, a győri püspöki archontológia összeállítójaként is számon tartandó.7 Mellette megemlítendő a bencésből kármelitává lett Jób Ágoston (Mihály), bencés nevén Jób Tóbiás,8 valamint a miseruha-készítő Seiffert Rókus (József), akinek legkiemelkedőbb

5 Az említettek mellett számos, a templomban történt temetkezésre vonatkozó adat ismerhető meg az egyes plébániák halotti anyakönyveiből, illetve a gyászjelentésekből és a sajtóból is, de itt a továbbiakban az említett kármelita forrásokat, illetve a kripta jelenlegi állapotának felmérését és dokumentálását helyezzük előtérbe.

6 P. Antal: A győri kármelita 106-107.

7 Vö. Syllabus Praesulum Iaurinensium.

8 Vö. Sólymos: Ezer év 192-197.

180