Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 57. (Győr, 2019)
Tanulmányok - Oláh P. Róbert: A győri székeskáptalan személyi összetétele 1658 és 1725 között
OLÁH P. RÓBERT A GYŐRI SZÉKESKÁPTALAN SZEMÉLYI ÖSSZETÉTELE 1658 ÉS 1725 KÖZÖTT székeskáptalan nemesi rétegéről beszédes adat, hogy Csanádi püspöki beiktatását az tette lehetővé, hogy a szintén a győri káptalanból induló Dvornikovich Mihály a váci egyházmegye élére került át 1689-ben. Összehasonlításképpen a győri székeskáptalan 1458 és 1526 közötti éveiben is hasonló arányokat találunk. A százkilencven kanonokból Köblös megállapítása szerint negyvenhét esetben számolhatunk nemesi származással, ez 24,7%-os aránynak felel meg, amely nagyságrendileg hasonló a fent megállapított arányszámhoz. Azt mondhatjuk a nemesség esetében, hogy a csökkentett létszámú káptalanban is - arányszámait tekintve - tartani tudta pozícióit, megőrizve ezzel az intézmény nemesi jellegét. A szomszédos veszprémi székeskáptalan esetében ez a nemesi jelleg sosem volt markánsan jelen. E csoportot Veszprémben egyedül ákosházi Sárkány Gábor és Kis Pál nagyprépost képviselte.18 Polgárság Polgárnak tekintjük azt a személyt, aki a Kubinyi András-féle centrális pontrendszer alapján differenciált települések azon halmazából származik, amelyek városi funkciót láttak el.19 Ezek alapján a mezővárosokból származó kanonokokat is a polgárok közé számítottuk.20 E feltételek alapján hét személyt soroltunk ehhez a réteghez. Ez 10,4%-át teszi ki a hatvanhét fős kanonoki testületnek. E szűk csoportból hárman is eljutottak az oszlopos kanonokságig. A hét személy közül kettejük, hirtelen és korán elhalálozott, így az oszlopos kanonokok közé kerültek száma kis szerencsével akár még nagyobb is lehetett volna. Egyikük, Matalics Gergely soproni polgár, a vegliai felszentelt püspöki méltóságot is magáénak tudhatta.21 Köblös József munkájában a késő középkori győri viszonyok vizsgálata és az említett három másik káptalannal történő összehasonlítása után a győri székeskáptalanról kijelentette, hogy ez a legprovinciálisabb.22 Kijelentésének alapjául a Mátyás- és a Jagelló-kor során fellelt, hatvanhat polgár alacsony, 35%-os részarányát adja. Láthatjuk, hogy számszerűen és arányaiban is tovább csökkent ez a szám a 17. és 18. századra. Feltételezésünk szerint ennek oka a megugró főnemesi származású tagok számában keresendő. Úgy tűnik, ez az a társadalmi csoport, amely kevésbé tudta biztosítani saját utánpótlását a főnemesi származásúak növekvő számával és a pozícióját őrző köznemességgel szemben. 18 Hermann: A veszprémi székeskáptalan 168-169. 19 Kubinyi: Mezővárosok 319-335.; Kubinyi: Városhálózat 1-30.; Bácskai: Város-e a mezőváros?; Szakály: Mezőváros és reformáció. 20 A vizsgálati mód működő példájára lásd Fedeles: A pécsi székeskáptalan 94-95. 21 Bedy: A győri székeskáptalan 456. 22 Köblös: A budai, fehérvári, győri és pozsonyi káptalan 29. 149
