Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 57. (Győr, 2019)
Tanulmányok - Kruppa Tamás: A püspök, a fejedelem és a vajda. Naprághy Demeter kancellár erdélyi tevékenysége és ami után következett (1598-1602)
ARRABONA 2019. 57. TANULMÁNYOK végeztette.10 Ezután elhárultak az akadályok az elől, hogy a fejedelemség a törökellenes koalícióhoz csatlakozzon. A leszámolásnak és a törökellenes koalícióba való belépésnek volt egy a hitélet szempontjából nagyon fontos következménye: az 1595 áprilisi fehérvári országgyűlés ugyanis törvénybe iktatta a katolikus vallás szabad gyakorlatát.11 A háború azonban nem a pápa, illetve a császár reményeinek megfelelően alakult. A háborús helyzet természetesen hatást gyakorolt az erdélyi politikára, Báthory Zsigmond magatartására is, aki 1597-ben úgy döntött, hogy lemond a trónjáról. Naprághy Demeter a fejedelemségbe kerülése 1597-ben tehát szoros összefüggésben van a fejedelmi politika megváltozásával. A lemondás természetesen nemcsak az utódlás kérdését - Báthorynak nem volt utóda -, hanem az erdélyi katolicizmus jövőjének kérdését is felvetette. Bizonyára ez volt az oka, hogy több évtizedes halogatás után a fejedelmi akarat elgördítette az akadályt az erdélyi püspökség restaurációja előtt. Báthory a Gömörből származó Naprághyt, miután prágai tárgyalásain egyeztetett a császárral, erdélyi püspökké nevezte ki. A kinevezési okiratot nem ismerjük, hagyományosan május 1-ére keltezzük, de például Fraknói Vilmos a kegyúri jogról írt munkájában egy hónapokkal korábbi, márciusi adatot közöl, amely szerint tehát már akkor ebben a tisztségben lett volna.12 Ennek ellentmond Alfonso Visconti erdélyi pápai nuncius egyik 1597. április 10-én kelt levele, amely szerint ide várják az egri prépostot, hogy nyélbe üssék a püspökség ügyét, és hogy a nominatiót elküldjék a pápának.13 Egy jezsuita forrás szerint viszont a fejedelem 1596 decemberében felállította az erdélyi püspökséget és azt a Magyarországból behívott Naprághyra ruházta. Kiderül még az is, hogy Naprághy tudós férfiú, valamint hogy egykor a jezsuiták tanítványa volt.14 Meg kell azonban jegyezni, hogy az addig a püspökség kérdésében eléggé konzekvens fejedelmi politika változásának elképzelhető egy másik, a háborúba való belépésnél nem kevésbé hangsúlyosabb másik oka is. Az év elején Zsigmond Prágában tárgyalt a háború folytatásának módozatairól, ennek kapcsán pedig újra szóba hozta már egy évvel korábban meglengetett lemondását az erdélyi trónról. Úgy vélem, hogy az engedékenység ennek tudható be: mint említettem, Naprághy nem volt erdélyi, nem volt a fejedelem embere, viszont karrierje a császári szolgálatban szépen emelkedett. Fejedelmi kinevezése és császári jóváhagyása tehát inkább a Zsigmond utáni, és a császári kormányzathoz köthető új kurzus része volt, illetve gesztus a lemondó fejedelem részéről. 10 Az eseményeket 1. Bethlen IV. 77-82 11 EOE III. 472. A közhiedelemmel ellentétben a 4 recepta religio, azaz bevett vallás törvényi szentesítése ekkor, és nem 1568-ban, a tordai országgyűlésen történt meg. L. Balázs: Megjegyzések 51-73. 12 Fraknói: Kegyúri jog 288., 292. 13 Erdélyországi pápai követek 285. 14 A megfogalmazás azonban nem egyértelmű: „... episcopatum albensem fundavit... eique episcopatum Albensem obtulit.” MAH IV. 235. 14
