Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 53-56. (Győr, 2018)
Tanulmányok - Fedeles Tamás: "Ad Omnes Sacros Ordines Promoveri". Győri egyházmegyések római szentelési ügyei a késő középkorban
FEDELES TAMÁS „AD OMNES SACROS ORDINES PROMOVERI’ nyomán ezeket áthúzták.79 Számos esetben jóval a szentelést követően vezették át az adatokat a regiszterbe, ebből adódóan több kronológiai anomália is érzékelhető az egyes kötetekben.80 A másolati könyvek bejegyzései tartalmazzák a szentelési utasítást kiadó kamarás, a szentelést végző püspök, valamint ajelöltek nevét. Utóbbiak származásuk szerinti egyházmegyéjének nevét, a magasabb ordót felvevők esetében a javadalmuk pontos adatait és a szolgálati helyük dioecesisét egyaránt feltüntették. A szerzeteseknél azonban szinte minden alkalommal csak a rendjüket, illetve esetenként a származásukra utaló országot jegyezték fel, ám több ízben csak a nevük előtt álló fr(ater) rövidítés jelzi, hogy a reguláris klérus tagja volt az illető.81 Ugyancsak dokumentálták a szentelés pontos helyét, az egyes ordók felvételének időpontját is. Az ordinatio generalesek tekintetében VI. Sándor idején történt alapvető változás, ugyanis az általános szentelések rendezésének előjoga a római vikáriushoz került, így korszakunk tekintetében a vizsgált széria kötetei ilyen jellegű bejegyzéseket nem tartalmaznak.82 Természetesen a felmentéseket követő promóciók esetében a supplicatióra is utaltak, valamint annak dátumát is feltüntették. Esetenként a diszpenzáció tényét is rögzítették, mint például Altmon Farkas győri egyházmegyés klerikus esetében, amint a következőkben látni fogjuk. Az általános szentelések esetében az ordók egyes fokozatai szerint különítették el a bejegyzéseket. A formaták szövege mellett a bal oldali lapszélen ajelöltek neve szerepel, továbbá az 1460-as évektől arab számmal azt is jelezték, hogy az illető az egyházi rend hány fokozatát vette fel. A helyreigazításokat ugyancsak a lapszélen jelezték. Az oklevelek esetében a bemásolt szövegtest alatt általában a jegyző nevét is feltüntették. Az alábbiakban egyegy győri példával szemléltetem a bejegyzések főbb típusait. Az első egy Firenzében kelt szentelési engedély (1436), azaz dimissoria szövege, amelyben Ferenc kamarás Chirzihi Balázs győri egyházmegyés akolitus kérésére engedélyezi, hogy mivel a klerikus saját ordináriusához nem fordulhat, amennyiben alkalmasnak bizonyul és megfelelő javadalommal rendelkezik, valamennyi egyházi rendet bármely katolikus főpaptól felvegye.83 Frandscus etc. dilecto nobis in Christo Blasio Nicolai de Chirzich, acol. Iauriensis dioc. salutem [etc.], de mandato etc., ut a quocumque antistite gratiam et communionem Apostolice Sedis et possessionem sue ecclesie habente, et a suorum ordinum executione non suspenso, temporibus a iure statutis, ad omnes sacros ordines successive promoveri valeas et ordinari, in susceptisque parte ordinis huiusmodi licite ministrare, dum modo ordinarium tuum propter hoc accedere commode non poteris et titulum habeas sufficientem aliasque ydoneus repertus fueris et canonicum aliud non obsistat, super quo ipsius ordinantis con79 Pl. a 14. kötet 42r folióján a teljes oldal szövegét áthúzták, a jobb és baloldali margón pedig a „Scriptum per errorem” megjegyzés olvasható. 80 Schmitz(-Kallenberg): Die Libri Formatarum 460.; Salonen-Hanska: Entering a Clerical Career 167. 81 Pl. Fr. Iohannes de Ungaria OFM (1448), Fr. Philippus de Ungaria OFM de observantia (1451), Fr. Clemens de Septemcastris provincia Ungarie ordinis predicatorum (1488), Fr. Benedictus de Sabaria OFM (1496). ASV Cam. Ap. Libr. format, vol. 3., fol. 27r, 46r; vol. 9., 15r; vol. 11., 135r. 82 1 500. március 14-i dátum alatt találjuk az utolsót. ASV Cam. Ap. Libr. format, vol. 12., fol. 69r; Rehberg: Deutsche Weihekandidaten 281., uo. 25. j. 83 ASV Cam. Ap. Libr. format, vol. 2., fol. 20v. 89
