Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 53-56. (Győr, 2018)
Tanulmányok - Brauer-Benke József: A doromb hangszertípus történeti áttekintése
BRAUER-BENKE JÓZSEF A DOROMB HANGSZERTÍPUS TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉSE zise, hogy a doromb használatának a szokása elsősorban a nőkre volt jellemző.45 Az osztrák hangszertörténeti kutatásokból az derült ki, hogy bár a doromb Ausztriában nem kizárólag női hangszer, de a női nemhez erősebben kötődik a hangszer használata.46 Az 1960-as években a magyar népzenekutatás szintén azt a tendenciát rögzíthette, hogy a magyar néphagyományban a dorombjáték elsősorban a nőkre és gyermekekre jellemző, ezért a férfiak nem tekintették komoly hangszernek.47 Az etnomuzikológiai kutatások azt is kimutatták, hogy Ázsiában a doromb hangszertípushoz erős szexuális asszociációk társulnak, és a belső-ázsiai török népek körében a doromb használata elsődlegesen és kizárólagosan női és gyermekhangszer.48 Szibéria és Mongólia népcsoportjainál a helyi sámánrítusok révült állapotának eléréséhez használják a dorombokat, amelyekkel különböző pengetési módokat alkalmazva tudnak az állatszellemekkel kommunikálni vagy a testükből kilépve „szellemutazást” tenni.49 Mindezek alapján felvetődhet, hogy a honfoglaló magyarság sámánhit típusú vallást gyakoroló táltosai szintén ismerhették a dorombokat és azok használatának módja is hasonló funkcióval bírt. Azonban a doromb hangszernév 16. századi felbukkanása és katonai hangszerként való alkalmazása miatt erősen kétséges, hogy a hangszertípus Európában a vaskori megjelenése óta folyamatosan női és gyerekhangszerként funkcionált volna. Valószínűbb, hogy más hangszertípusokhoz hasonlóan egy későbbi „degradálódás” eredményeként vált női és gyermekhangszerré. Összességében a doromb hangszertípus Kárpát-medencei történetével kapcsolatban az eddigi adatok alapján arra lehet következtetni, hogy bár elméletileg már a honfoglalás előtti időszakban megismerkedhetett vele a magyarság, de mindezidáig ezt régészeti leletekkel nem sikerült igazolni. Sőt ennek ellentmond, hogy hangszerekre utaló zenész nevek és hangszerelnevezések már a 12. századtól adatolhatóak, viszont a doromb elnevezés csak a 16. században bukkan fel a történeti anyagban. Ezért az eddigi adatok tükrében, a hangszernév megjelenése és etimológiai vizsgálatai alapján valószínűbb, hogy szláv közvetítésű, német nyelvterületről elterjedő hangszerként jelent meg a térségben, feltehetőleg a 16. század folyamán. 45 Tari: A nők és a hangszerjáték 214. 46 Klier: Volkstümliche Musikinstrumente 76. Ezt szimbolizálja, hogy a hangszertípus osztrák eredetmondája szerint az első fából készült dorombot egy Barbara nevű halálraítélt készítette, aki olyan szépen játszott a hangszerén, hogy megmenekült a haláltól és szabadon is bocsátották és ettől kezdve Szent Barbara lett a dorombkészítők patrónusa. 47 Sárosi: Hangszerek 19. 48 Heymann: Introduction 28-29. 49 Uo. 73
