Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 53-56. (Győr, 2018)
Tanulmányok - Tomka Péter: Csontcsat a tápi avar kori temetőből
ТОМКА PETER CSONT CSAT A TÁPI AVAR KORI TEMETŐBŐL sírok ismertetése során.56 A Baraba leleteinek számbavétele során a szerzők elsősorban a csatok oldalának kialakítására figyeltek, a sima ívben lefutó oldalú csatokat H vagy T alakú kivágással a 7-8. századra keltezték, a tagolt oldalúakat (ugyancsak H vagy T kivágással) 9. századinak tartották, míg az elválasztás nélküli téglalap vagy trapéz alakú csatokat (H kivágással) átmeneti formának tekintették.57 Az osztályozás kísértésének Kubarev sem tudott ellenállni (fő típusok a csatfej illetve az oldalak formája szerint, variánsok a kivágások szerint). Felismerte azonban, hogy a csontcsatok megformálása individuális, ezért a legjobb tipológia sem tudja viszszaadni a sokféleséget.58 Nálunk ugyanez a helyzet. Számomra inkább a nagyságrend látszott az osztályozásra legalkalmasabb szempontnak. Az átmenet szinte teljesen folyamatos. A „nagyok” (h.: 6-7,5 cm) és a „kisebbek” (3,8-5,9 cm) között a markáns különbség felhasználásuk módjában mutatkozott meg: a nagyokat mindig és egyértelműen lószerszámként használták, a kisebbek között szerepel az összes övcsatként interpretálható darab (Horn, Fajsz- Garadomb 5. sír, Előszállás-Öreghegy 44. sír, Táp 343. sír, Szabadka-Szand pálya 3. sír). A kivételek a szabályt erősítik. Említésre méltó, hogy a Baraba-sztyeppén is előfordul csontcsat övcsatként, általában a fiatalabb horizontban.59 Amit a keleti kapcsolatok (az avarok „belső-ázsiai öröksége”) szempontjából nem hagyhatunk figyelmen kívül, az a leletek keltezése. Túlnyomó többségük tudniillik későbbi a mieinknél és még jó, ha találunk egykorút vagy közel-egykorút köztük. Szokás a csontcsatok genezisét a hiungnu-hun korban keresni. Valóban kerültek elő csontcsatok a korszakból, de általában tényleg csak előzményként értékelhetők: peckük nincs meg, de csak két kivágásuk van (ha a csatfejé nagyobb is, mint a csattesté).60 Sajnos csak másodkézből idézhetem a Krímből, hun korinak meghatározott példányt.61 Vitatott ugyan a Kanattas 19. kurgán datálása,62 de a T- kivágású, pecekvájatos csat jó eséllyel vehető számba az előzmények között. Az 5. század 2. felére - 6. század első felére kelteznek (és a korai türkökhöz kötnek) néhány leletet az Altajból, ezek már „szabályos” csontcsatok, T, H vagy össze nem érő kivágásokkal.63 A korai leletekhez tartozik a Talduair I., 7. kurgán esete (2 db, csontcsat a ló hátán), C14-es keltezése (kal.la 536-597. kal.2a: 528-610) alapján azonban már aligha jöhet számításba az avar koriak előzményeként.64 A többiek mind egykorúak, vagy fiatalabbak a mieinknél. Kapcsolatuk kétségtelen, annak 56 Kenk: Früh- und hochmittelalterliche 35-36. 57 Jelagin-Sokolov-Sidorov: Pogrebal’nye 64-65. 58 Kubarev: Kultúra drevnih 135; Kubarev: Alttürkische Gräber 201, 202. 59 Jelagin-Sobolev-Sidorov: Pogrebal’nye 65: Culim-2, 22-23. kurgán 6. sír; 33. kurgán 1. sír; 33. kurgán 2. sír; 35. kurgán 1. sír. 60 Il’movaja Pad’ (Burjatija): Mogil’nikov: Hunnu T.106:29, Kr. e. 1. - Kr. u. 2. század; Egin-gol 46. sír, Desroches: Nr. 25: Egin-gol 54, Nr. 25. 61 Kubarev: Kultúra drevnih 134-135, Kubarev: Alttürkische Gräber 202, hivatkozás DaSevskaja: Pogrebenie gunnskogo 57, ris. 3:8. 62 Kadyrbaev: Pamjatniki rannih 193-198, ris. 15:1, nyomában Bóna: A hunok 219, hun koriként, Ambroz: Vostocnoevropejskie 10-23. ris. 3:53 6-7. századiként közölte. 63 Tiőkin-Seregin: Predmetnyj kompleks 21-22, ris. 3:2-5, a lelőhelyek: Ust’-Bijke-III, 5. kurgán, Uzuntal-1.1. kurgán, Jakunor, 5. kurgánba beleásott sír, Borotal-I, 82. kurgán. 64 Kubarev: Alttürkische Gräber 210, 294. 45
