Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 53-56. (Győr, 2018)
Tanulmányok - Pápai Emese: Történelmi lét - művészi tudat, avagy a "Kárpáti őrség (1914-15)" különös története
PÁPAI EMESE TÖRTÉNELMI LÉT - MŰVÉSZI TUDAT, AVAGY A „KÁRPÁTI ŐRSÉG... a hétfői városi közgyűlésnek, hogy küldjön ki bizottságot a díszmű megtekintésére s ez a bizottság tegyen majd a következő közgyűlésen javaslatot arra nézve, hogy megvegyék-e s milyen áron a művet a múzeum számára.”26 A témát két nappal később, december 6-án a közgyűlés megvitatta.27 Miután elfogadták az indítványt, az erre a célra kirendelt bizottság28 megtekintette a díszművet, amit szépsége és hazafiassága miatt vásárlásra méltónak talált, indítványozta, hogy „10000 koronát engedélyezzen a törvényhatóság a dombormű vételára fejében. Ebből 3000 korona most január 1-ével, a fennmaradó összeg pedig 1917. január 1-étől kezdve havi részletekben volna fizetendő”.29 Pár nappal később ugyanezen újság arról tudósította olvasóit, hogy „a pénzügyi bizottság nem járult hozzá a (műtárgyvizsgáló)bizottság indítványához, a tanács azonban azt javasolta, hogy a város vegye meg a munkát oly fizetési módozatok mellett, mint azt a bizottság javasolta”.30 A közgyűlésen ellenzője is akadt a vásárlásnak. Hubert Ferenc takarékossági okokra hivatkozva ellenezte a tárgy megvételét, mondván, hogy „ezekben a nehéz időkben az adófizetők pénzét nem szabad ilyen, egyébként nemes célra költeni”. Javasolta, hogy a művet inkább közadakozásból vásárolják meg. Brolly Tivadar polgármester az indítványt nem tartotta a város méltóságával összeegyeztethetőnek. A relief megvételét végül huszonkilenc szavazattal mégis elhatározta a közgyűlés .31 A mű megvásárlásának a szándéka kétségtelenül borzolta a városatyák kedélyét, és meglehetősen éles hangú vitákat váltott ki körükben. Öt nappal később a városi tanács egy hivatalos bejelentés keretében a következőket nyilatkozta: „A város törvényhatósága elrendelte Schima András „Kárpáti Őrség” című domborművének megvételét. A határozat a város főjegyzőjénél (prímási palota II.) megtekinthető, ellene 15 napon belül fellebbezésnek van helye a kir. Belügyminiszterhez. A fellebbezés a tanács iktató hivatalában (prímási palota II.) adandó be.”32 Ezen határozat ellen Winter Ármin törvényhatósági bizottsági tag nyújtott be fellebbezést, melynek a belügyminiszter helyt adott, és „a háború elején kiadott szigorú takarékosságot előíró leiratára való hivatkozással” megsemmisítette a közgyűlés határozatát. Az 1916. januári közgyűlés döntését egy hivatalos határozattal hozták az érintettek tudomására és egyben felszólították a művészt, gondoskodjon a pozsonyi prímási palotában őrzött alkotása elszállításáról.33 Az alkotására büszke, igen önérzetes, és nem utolsó sorban folyamatosan anyagi gondokkal küszködő művész nehezen dolgozta fel a biztosnak ígérkező vásárlás elmaradását. A számára igen kedvezőtlen döntés körülményeit firtató le-26 NyH 1915. dec. 4. 27 NyH 1915. dec. 6. „Mit tárgyal a városi közgyűlés?”. 28 A műtárgyvizsgáló bizottság elnöke Rumlik Tódor másodpolgármester volt, a tagok pedig: Albrecht János tankerületi főigazgató, múzeumi őr, Batka János városi levéltáros, Kemény Lajos városi főszámvevő, Márton Vilmos műlakatos és Sebestyén Árpád, az indítványozó. 29 NyH 1915. dec. 31. 30 NyH 1916. jan. 4. 31 Uo. 32 NyH 1916. jan. 9. 33 MNL GyMSMGyL XIV. 19.1/III/35. Határozat, 1916. okt. 28. 295
