Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 53-56. (Győr, 2018)
Tanulmányok - Csiszár Attila: A Rábaköz parasztságának anyagi kultúrája (18-19. század)
CSISZÁR ATTILA A RÁBAKÖZ PARASZTSÁGÁNAK ANYAGI KULTÚRÁJA (18-19. SZÁZAD) „új üllő alá való tuskó”.314 Noha a szerszámkészlet közel sem teljes, feltehetően már nem működő műhelyről van szó, a leltárba vett tárgyak mégis azt tükrözik, hogy a falusi kovács feladata mindenekelőtt a mezőgazdasági eszközök javítása, jó karban tartása, az ekevasak élesítése, a szekerek vasalása és a lovak patkolása volt. A Rábaköz fazekasközpontja Dör volt. A főleg használati kerámiát készítő műhelyek eszközkészlete hiányosan, de megtalálható az inventáriumokban. Az 1880- ben elhunyt Hatos Sándorné hagyatékában férje fazekasműhelyének maradék tárgyait, egy „korong”-ot és egy „fazekas gyúrópad”-ot írtak össze.315 Az 1874-ben meghalt Szabó László ingóságai között a „fazekas korong” mellett „4 darab edényszárító deszka” és egy „mázoló kő”316 is szerepel.317 A férfi felsőruházat darabjait nagyobbrészt mesteremberek állították elő. A váltómíves szabók hozott anyagból, mérték után, megrendelésre dolgoztak, a vásármívesek keze alól vásári tömegáru került ki. A ruhadarabok a varrógép 19. század végi tömeges elterjedése előtt kézi varrással készültek. Az 1832-ben, kolerában meghalt csornai, hercegszeri Mók György szabómester hagyatékában egy „műhely asztalit, egy „szabó olló”-t és egy „téglázó”-t találtak a leltározók.318 E tanulmány keretében egyik jellegzetes néprajzi tájunk, a Rábaköz parasztsága és közel azonos kulturális szinten élő kurialista nemesi lakossága tárgyi világának a 18. század utolsó harmadától a 19. század végéig tartó változását vázoltam fel történeti-néprajzi források, zömmel végrendeletek és vagyonleltárak segítségével. A rábaközi jobbágyparasztság önellátásra törekvő életmódból való kilépését, kezdődő, majd a jobbágyfelszabadítással felgyorsuló polgárosulását, anyagi javainak, gazdálkodásának, kulturális arculatának változását tükrözik a 18. század végétől megszaporodó írott források. A dísztelen, a célszerűséget szem előtt tartó tárgyak, mint például a „cserény ágy” vagy a „szalma fonatos szék” még aligha voltak díszei a lakásnak. Ezt a funkciót akkoriban még a szövött és a hímzett textíliák töltötték be. Szerény házaikban csak a legszükségesebb használati tárgyakat találjuk. Az árutermelésbe lassanként bekapcsolódó parasztság körében azonban elkezdődött a tárgyaknak a szükséges mennyiséget meghaladó felhalmozása, a hétköznapi és az ünnepi tárgyak elkülönülése. A 18. század végén, a 19. század elején már szembetűnő a változás az előző korszak tárgyi világához képest. Megnőtt azoknak a bútoroknak a száma, amelyek már inkább díszbútorok voltak és kevésbé szolgáltak gyakorlati célt. Az egy helyiségsoros ház újabb szobával való bővítésével megjelent a reprezentációs szerepet betöltő tisztaszoba vagy parádés szoba. A korábbi századokban a jobbágyságra jellemző vászon öltözetek mellett a kisipari és gyári előállítású textíliák rohamos terjedését tapasztaljuk. A ruházkodás terén is elkezdődött a felhalmozás. Elsősorban a változatosan felhasználható, variálható kendőfélékből rendelkeztek a nők egyre nagyobb készlettel. A19. század második felében megjelenő mezőgazdasági gépek, mint például a gőzcséplőgép, vagy a konyhai eszközök közül a takaréktűzhely, az évszázados paraszti munkamódszerek, eljárások egész 314 MNL GyMSMSL IV. 411., 18. d., Pintér Ferenc hagyatékának összeírása, Bágyog, 1864. 315 MNL GyMSMSL IV. 411., 42. d., Hatos Sándorné hagyatékának összeírása, Dör, 1880. 316 Mázőrlő kő? 317 MNL GyMSMSL IV. 411., 57. d., Szabó László hagyatékának összeírása, Dör, 1874. 318 MNL GyMSMSL IV. 16., 11. cs., Mók György hagyatékának összeírása, Csorna, 1832. 255
