Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 53-56. (Győr, 2018)
Tanulmányok - Csiszár Attila: A Rábaköz parasztságának anyagi kultúrája (18-19. század)
ARRABONA 2015-2018. 53-56. TANULMÁNYOK ről nemzedékre öröklődtek. Előfordult, hogy a tulajdonos, eljövendő halálára gondolva, előrelátóan rendelkezett a könyv sorsáról, és a következő szöveget írta a kötéstábla belső oldalára: „Észt a könyvet aki használa halála után adja továb [annak] aki verasztóba szók énekölni”.192 „Konyhabéli eszközök” A konyhát az egy fedél alatt élő családok közösen használták. A helyiség hátsó fele fölé boruló nyitott kémény alatt, a lapos kenyérsütő kemence tetején, szabad tűzön főztek az asszonyok. A kemence szerszámai, a „sütőlapát”, a „szénvonó” vagy „kurugla”,193 a „kétágú füttő vasvilla”, a „tűzfogó” vagy „csipővas”, és a szabad tűzön való sütés-főzés eszközei, a „tűzmacska” vagy „vasmacska”,194 a „vas rostil” és a „tűz láb”195 a takaréktűzhely 19. század végi megjelenéséig szinte minden vagyonleltárban megtalálhatók. A tűzhely közelében állt a „vizespad” a vödrökkel, alatta a „mosódósajtár”-ral. A „konyha almáriom” vagy „kászli” a Nyugat-Dunántúlon elterjedt aszimmetrikus szekrénytípus helyi képviselője. A konyha egyszerű bútorzatát egy asztal és az edények tárolására szolgáló „fazekaspad” egészítette ki. A vagyonleltárakban mind a 18., mind a 19. században sűrűn előforduló „vas fazék lábával edgyütt” és a „bágyog serpenyő” szabad tűzön használt edények, cigány kovácsok vagy a vashámorok készítményei voltak.196 A konyhai edények zöme azonban cserépedény volt, amit a vásárokon szereztek be. A Rábaközt főleg a döri és a csávái fazekasok látták el edényekkel, de tekintve, hogy a fazekasok ritkán vásároztak, árujukat legtöbbször edénykereskedőknek adták el, nem meglepő, hogy távolabbi fazekasműhelyek (pl. Sümeg, Baja, Győr) készítményei is feltűntek a rábaközi vásárokon. (16. kép) A tányérok között az inventáriumok készítői különbséget tettek aszerint, hogy „fejér”, azaz mázas, „paraszt” vagy „vörös”, tehát mázatlan edényről volt szó. A díszített 16. kép Főzőfazék, Kapuvár, 19. sz. (RMK-NT. 67.13.1.) 192 RMK-NA. 301. 193 A befűtött kemencéből a parázs és a hamu kihúzására szolgált fanyelű vas, vagy teljes egészében fából készült eszköz. 194 A jobb égés érdekében a nyílt tűzhelyen a fahasábok alátámasztására szogáló zoomorf kovácsolt vas eszköz. A magyar nyelvterület nagy részén a „tűzikutya” elnevezés a gyakoribb. 195 „Tűzláb” vagy „háromláb”. A nyílt tűzön való főzésnél az edény alá tett vasláb, ha az edénynek nem volt saját lába. 196 Kiss: Kovácsolt és öntöttvas edények 6-7. 240
