Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 53-56. (Győr, 2018)
Tanulmányok - Csiszár Attila: A Rábaköz parasztságának anyagi kultúrája (18-19. század)
CSISZÁR ATTILA A RÁBAKÖZ PARASZTSÁGÁNAK ANYAGI KULTÚRÁJA (18-19. SZÁZAD) eleibe való piros tóth-hím” vagyis lepedőfiók szerepel egy hagyatéki leltárban.171 A díszlepedők közé tartozott a koporsós ravatalozás elterjedése előtt a „hidegágy”-at borító halottas lepedő. Sokszor ugyanaz a darab szolgált az ágy díszítésére és a végtisztesség megadására, néha azonban kizárólag az utóbbi feladat betöltésére szánták. Szilsárkányban például 1875-ben „gyolcs kivarrott halott lepedő” „vászon kivarrott halott lepedő” és „halott vánkos” szerepel egy leltárban.172 A díszlepedők értékét jelzi, hogy a szentképekhez hasonlóan a paraszti testamentumokban néha külön rendelkeztek róluk. 1856-ban a szárföldi Butsits Mihályné végrendeletében hagyott „egy fehér kivarrott lepedőt a helybeli szentegyház főoltárára alsó oltár térítőnek”.173 A vagyonleltárakban előforduló „ágyterítő” elnevezés az ipari úton előállított, festett anyagokkal terjedt el. A vidéki kurialista nemesek és a parasztok házánál egyaránt gyakori volt a festett karton („tarka”) és a kékfestő terítő.174 1841-ben egy maglócái zsellér hagyatékában „kék festett ágy terítő”-vel,175 1849-ben egy szárföldi hagyatéki leltárban pedig „tarka ágy terítő”-vel176 találkozunk. A 18. század folyamán általánossá vált a fosztott libatollal töltött dunyha mind a háló-, mind pedig a díszágy tartozékaként. Anyaga rendszerint vászon, amelynek díszesebb változatát színes szövött sávok élénkítették. Már a 18. században feltűntek az ágynemű anyagaként a gyári textíliák, 1789-ben például nyomott mintás „tarka dunyha” szerepel az osli Tapolczai Ferenc hagyatékában.177 A 18. században újdonságnak számított a céhes iparosok által készített „tarkázott” kék ágynemű.178 A leltárak tanúsága szerint ezeket, ha már megfakultak, szokás volt újra festetni. Az 1820-ban elhunyt barbacsi néhai Tar János hagyatékában szereplő „dunyha hej”-ról például megjegyezték az összeírok, hogy az „Pápán [van] a festékben”.179 Rábacsanaki adat szerink a kifakult dunyhahuzatot szalmazsákként használták tovább.180 Az ágyneműk között legnagyobb számban a tollal töltött fejalj, a vánkos alvásra használt „paraszt”181 és reprezentatív kivitelű „kék pamukos”, „piros pamukos” és „tóth hímes” változata szerepel. (14. kép) 171 MNL GyMSMSL V. 36., 1. d., Magyar Gergely második felesége, Szak Terézia hagyatékának összeírása, 1845. 172 MNL GyMSMSL IV. 411., 57. d., Berta Ferencné hagyatékának összeírása, Szilsárkány, 1875. 173 MNL GyMSMSL IV. 182. e, 5. d., Butsits Mihályné végrendelete, Szárföld, 1856. 174 Zentai: Az ágy és az alvás 270. 175 MNL GyMSMSL IV. 16., 18. cs., Tóth Anna hagyatékának összeírása, Maglóca, 1841. 176 MNL GyMSMSL V. 53., Hancz Jánosné Horváth Etzsébet hagyatékának összeírása, 1849. 177 MNL GyMSMSL V. 36., 1. d., Tapolczai Ferenc hagyatékának összeírása, 1789. 178 Zentai: Az ágy és az alvás 265. 179 MNL GyMSMSL V. 5., Barbacs község iratai, 1. d., Tar János hagyatékának összeírása, 1820. A pápai kékfestőműhelyek vásározási körzetéhez tartozott a Rábaköz is. A műhelyek úgynevezett „váltó munkát” is végeztek, tehát hozott anyaggal is dolgoztak. A festetni kívánt vásznat a vásárokon is át lehetett adni az árusnak, amit megfestve, a kapott bárca ellenében a következő vásáron vehetett át a megrendelő (vö. Domonkos: A nyugatmagyarországi kékfestés I. 233., A nyugatmagyarországi kékfestés II. 127.). Feltehetően így került a barbacsi ágynemű is Pápára, a „festékbe”. 180 Domonkos: A nyugatmagyarországi kékfestés II. 127. 181 Egyszerű, díszítetlen. 237
