Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 53-56. (Győr, 2018)
Tanulmányok - Csiszár Attila: A Rábaköz parasztságának anyagi kultúrája (18-19. század)
ARRABONA 2015-2018. 53-56. TANULMÁNYOK 18. század végétől a Rábaközben általános volt, csak a 20. században korlátozódott Csornára és Kapuvárra. A fehér batiszt alapon batiszt rátétes, úgynevezett „metélékes kendő” egykor szintén jóval elterjedtebb lehetett,146 de a 19. és a 20. század fordulóján már csak Csornán viselték.147 (13. kép) A18. és a 19. század fordulóján a fehér az európai magasabb társadalmi osztályokhoz tartozó nők divatszíne volt. Ugyanekkor indult magyarországi hódító útjára a nyugat-európai polgári jellegű fehérhímzés.148 A fehér alapon fehérrel hímzett kendő és a „varrott kötény” vagy „fehér ki varrott kötén” rábaközi elterjedése így beleillett a kor európai ízlésáramlatába. A gyári alapanyagokból készült, polgári hatást, a történeti korok divatját tükröző ruhadarabok mellett sokáig fennmaradt a régies kendervászon „fejér ruha”, a férfiing és a gatya. Kapuváron a vászongatya beépült az ünnepi (templomi) öltözetbe, ez magyarázza, hogy még a 20. század első felében is viselték. Hétköznapi, csak szálhúzással és rojtozással díszített változata kender-, az ünnepi kivarrott pamutos kendervászonból készült. Az alapanyag nem engedte meg a bőség növelését, a kimenő és a munkára való gatya egy-egy szára másfél, az ünnepié két szél vászonból készült.149 Szórványos adatok vannak a kékfestő gatyára. Ezt azonban csak munkára, főleg aratáskor viselték, mivel nem látszott meg rajta olyan hamar a piszok.150 A leltárakban a férfi „fejér ruha” mindig „pár”-ban (ing és gatya) szerepel. Kendervászonból készült a női hosszú ing, a „pintel” és „féling” is. A kender végvászon a leány kelengyéjének is része volt. Egy-egy család komoly készlettel rendelkezett belőle. 1841-ben Kapuváron, Preklet Pál végrendeletében „28 Уг réf szálas” és „2 réf csöppü vászon”,151 1879-ben egy jobaházi hagyatéki leltárban „7 rőf zsáknak való” az öröklés tárgyát képezte.152 Azonban a 18. század végén az alsóruhák anyagaként is megjelent a kereskedelemben kapható többféle minőségű finom vászon, a „gyolcs”, a „sifon” és a „pergál”.153 Előfordult, hogy (takarékosságból) az ingnek csak az ujját (ami látható volt) varrták a finomabb vászonból. Kecölben, 1879-ben például egy hagyaték egyik tétele „hosszú ing vászonyból, gyolcs ujjakkal”.154 A női és kisebb részben a férfi viseleti darabok előállítása a Rábaközben már a 19. század folyamán jórészt paraszti specialisták, „varró”-k közreműködésével történt, a század végéig kizárólag kézi varrással. Az első varrógépek a század utolsó 146 MNL GyMSMSL IV. 16., 18. cs., Tóth Anna hagyatékának összeírása, Maglóca, 1841. 147 V. Szalontay Judit véleménye szerint a „metéléses kendő”-ket kizárólag Csornán készítették és viselték (Szalontay: Csornai menyecskekendők 14.). 148 Flórián: „A nép követte a szabást” 37. 149 A Rábaközben (az említett kékfestő kivételével) sohasem varrtak vékony gyári vászonból gatyát, így itt ismereden volt az Alföldön vagy Somogybán általánosan viselt, szertelenül bő gyolcsgatya. 150 Csiszár: Edve 93.; Domonkos: A nyugatmagyarországi kékfestés II. 127. 151 RMK TD 955. Preklet Pál hagyatékának összeírása, Kapuvár, 1841. 152 MNL GyMSMSL IV. 411., 41. d., Fodor János hagyatékának összeírása, Jobaháza, 1879. 153 Perkál. 154 MNL GyMSMSL IV. 411., 93. d., Rest Imréné hagyatékának összeírása, Kecöl, 1879. Egy 19. század végi rábaközi női ruhatárra lásd példának: Csiszár: Adatok a kapuvári. 234
