Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 53-56. (Győr, 2018)
Tanulmányok - Csiszár Attila: A Rábaköz parasztságának anyagi kultúrája (18-19. század)
ARRABONA 2015-2018. 53-56. TANULMÁNYOK a viselet alapanyagaként is hamar alkalmazni kezdték, előbb ezt is kötényanyagként. Gartán, 1801-ben „1 kikkötiny”125 126 majd 1812-ben ismét „két föstött kik kötin”127 szerepel egy hagyaték tételei között. 1856-ban, Szárföldön már „uj kék festett szoknyá”ról végrendelkezik tulajdonosa.128 Kisfaludon, 1886-ban pedig teljes kékfestő öltözettel, „festett szoknyáival és „festett kaczá”-val találkozunk.129 A hímzett vagy csipkével díszített vászon ruhadarabok mellett a 19. század elejétől mind a telkes jobbágyok, mind a zsellérek ruhatárában számos „selyem” „kázsmér”,130 „vapér”,131 „sakanét”132 „olajos”,133 „tilángli”134 stb. fej- és vállkendőt, „támisz”135 kötényt találunk. A rábaközi női viseletek legtovább, még a 20 századi kivetkőzés136 után is szívósan tovább élő eleme a fejviselet volt. A 19. század első felétől ismert a kontyot takaró, kartonpapírból varrt, színes textíliával bevont „fejkötő” vagy „kobak”. A Regélő című, már idézett folyóirat, amely elsőként közölt leírást a reformkori Rábaköz népviseletéről, így ír az asszonyok fejviseletéről: „A főkötőt fejük tetején tekercsbe font hajukra teszik, ’s piros vagy fekete selyem kendővel átkötik. Hűvösebb időszakban, vagy nyarant is ünnepélyesb megjelenésükkor, a’ menyecskék és öreg aszszonyok kontyos fejüket fejér kendővel szokták bekötni.”137 Az alsó fejkendő kasmírból, vagy selyemből készült. Az ünnepi Rábaköz szerte a „piros falu”,138 a szélén körben fehér sávos „királ szinü selyem keszkenő”139 volt. Ez látható a „rábaközi földnép” viseletének első ismert ábrázolásán is.140 (12. kép) 1770-ben a szováti Nagy Ist-125 A kékfestés a textilfestés egyik változata. Az eljárás a 17. században Indiából került a tengeri kereskedelem révén Nyugat-Európába. Fokozatos elterjedését a mesterlegények vándorlása, a mesterek áttelepülése segítette elő Magyarországon is. A kékfestés virágkora a 19. század közepétől az első világháborúig tartott. A Rábaközben a 19. század folyamán Kapuváron, Vadosfán, Csornán és Beleden működött kékfestő műhely, de a helyi vásárokon ott voltak a soproni és a pápai mesterek termékei is. 126 RMK TD 1009. Németh Pál felesége után maradt tárgyak összeírása, Garta, 1801. 127 RMK TD 1012. Németh Mátyás első felesége, Magyar Anna hagyatékának összeírása, Garta, 1812. 128 MNL GyMSMSL IV. 182. e, 5. d., Butsits Mihályné végrendelete, Szárföld, 1856. 129 MNL GyMSMSL IV. 411., 88. d., Balog Ferencné hagyatékának összeírása, Kisfalud, 1886. 130 Kasmír. 131 Finom fehér vászon (ÚMT 5. 636.). 132 A feltehetően francia eredetű szó jelentése nem kellően tisztázott. A 19. század eleji rábaközi hagyatéki leltárakban többször előforduló „sakanét” jelzőjű ruhadarabok (szoknya, keszkenő) becsértéke alacsony, így feltehető, hogy gyengébb minőségű, közönséges, „kommersz” textíliáról van szó. 133 Sima, „olajos” tapintású textília országszerte ismert népi elnevezése (ÚMT 4.177.). 134 Tülle anglais (angol tüli). Gyári tüllkendó (ÚMT 5. 505.). 135 Tamis. Eredetileg fésült gyapjúfonalból készült fényezett, nyomott textília. Később pamutból utánozták (Endrei: Magarországi textilmanufaktúrák 150-151., Patyolat és posztó 237.). 136 A népviselet elhagyása. 137 F: Rábaköz ’s népe 49-54. 138 Piros alapszínű. 139 Királyszínű. Elnevezése feltehetően az Árpád-házi királyok vörössel és ezüsttel (fehér) vágott címerpajzsához való hasonlóságából ered. 140 A Regélő mellékleteként jelent meg 1840-ben. A kendőt háromszög alakúra hajtva a tarkón kötötték meg, úgy, hogy harmadik sarkát is lekötötték vele. Amikor nem viseltek felső kendőt, két lelógó sarkát a konty fölött még egyszer megkötötték. Terepmunkám során, Babóton, az 1990-es években még láttam idős asszonyt, aki fején a szorítót a leírt módon menyecskésre kötötte. A kendőkötésnek ez a módja másfél évszázad alatt semmit sem változott. 232
