Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 53-56. (Győr, 2018)
Tanulmányok - Csiszár Attila: A Rábaköz parasztságának anyagi kultúrája (18-19. század)
ARRABONA 2015-2018. 53-56. TANULMÁNYOK nek tudható be, hogy a 16-17. századi forrásokban említett, vagy azokból kikövetkeztethető boronafalat felváltotta az „anyagtakarékosabb” talpas, favázas, tapasztott „sövénbül való fal”.51 Az erdőirtás további korlátozása következtében a rakott sárfal két változata, a „fötskerakás fal”-nak nevezett, törekes sárból villával, és a dinnye nagyságú, szintén törekes sárgombócokból, úgynevezett „mór”-ból, kézzel rakott fal terjedt el. Ezt az építési módot a kisnemesség körében is gyakorolták. Az 1787-ben Jobaházán elhunyt ifjabb Dőry László öt évvel korábban a meglevő házához „főcske rakásbul keresztben egy szobát, és egy bényílót, nem különb [en] megh hajtva egy konyhát keő kéményre és keő bolthajtásra52 épített”.53 Később a földépítkezésnek egy fejlett változata, a „vert fal”, más néven „tömésfal” vált uralkodóvá.54 A korszakra általánossá vált a szobai és konyhai két zárt tüzelő és a szabadkéményes füstelvezetés. A nyers vagy égetett téglából épített „kűkémény” még ritka volt, a kor legtöbb falusi lakóházának konyhájára még karóvázas, vesszőfonással készült, sárral vastagon tapasztott kürtő borult. A ház tetőszerkezetét tartó, korábban általánosan alkalmazott, a két végfalba és a közfalakba épített hosszúágast, valószínűleg a már említett földesúri korlátozó intézkedések következményeként, elkezdte kiszorítani az ollóágas. Az elhúzódó folyamat során feltehetően számos átmeneti megoldás fordult elő. Kiss Varga Márton Soboron, 1832-ben leégett házán például együtt alkalmazták a hoszszú- és az ollóágast.55 1767-ben a kapuvári Mezner János ingatlan vagyonának összeírása szerint a ház mórból épült, mestergerendás deszkafödémmel, kéménye égetetlen téglából volt. Ollóágasos, szelemengerendás tetőszékét náddal fedték. A két szoba fűtésére cserépkályha szolgált. A konyhai sütőkemence a szabadkéményhez hasonlóan nyers téglából volt, csak „valamely részecskéje” készült égetett téglából. A házon üvegezett, „bé nyilló” ablakok és vasalt ajtók voltak, az ablakok közül kettőn, valószínűleg az utcára nézőkön, „táblák” is voltak.56 Az ablakok ebben a korszakban még egyrétegű ablakok lehettek, azonban Beleden, 1834-ben, „öreg” Illyés Ferenc kuriális házán már „dupla ablak”-ot írtak össze.57 A házak oromzatát fagyalvesszőből fonták, vagy pedig deszkázták. A népi építészetben ebben a korszakban a mészhabarcsból készült meszelt vakolat ismeretlen volt, a falat szalmatörekkel kevert agyaggal tapasztották, majd sárgás színű, híg „sármeszelés”-t kapott. 1851-ben a veszkényi 11/16 telkes Boross Imre, apósáról, néhai 51 Az 1580. január 11-én, Cirákon tartott megyegyűlésen olyan határozatot hoztak, hogy azokat a malmokat, amelyeket a régi helyükhöz képest följebb vittek, lejjebb kell vontatni. Ez csak faépület (boronaház) esetében lehetséges. Mivel a malomházak mindenkor a táj népi építészetére jellemző anyagokból és technikával épültek, a kor jobbágyparaszti és kisnemesi lakóházai is hasonló építmények lehettek (MNL GyMSMSL IV. 1. a., I. kötet, 21-24.). 1660-ban írják, hogy „az Kapuy maiorban vagion boronna fábul rákot uy ház”, MNL OL E 156. Kapuvár urbáriuma, 1660. Az 1680 körül alapított kapuvári plébánia első templomát az egyházlátogatási jegyzőkönyv fából valónak nevezi, amely alatt vagy borona, vagy talpas, favázas, sövényfalú épületet kell értenünk (Varga: A rábaközi főesperesség 305.). 52 Értsd: égetett téglából épített kémény és boltozat. 53 Dominkovits: Nemesi lakóházak 46. 54 Barabás-Gilyén: Népi építészet 167-169. 55 MNL GyMSMSL IV. 14. d., 93. cs., Kiss Varga Márton kárvallása, Sobor, 1832. 56 MNL OL P 108. Rep. 14. Fase. D. No. 132. Mezner János jószágának becsülevele, Kapuvár, 1767. 57 MNL GyMSMSL IV. 16., 12. cs., öreg Illyés Ferenc hagyatékának összeírása, Beled, 1834. 220
