Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 53-56. (Győr, 2018)
Tanulmányok - Kelemen István: Bortermelés és borfogyasztás a Széchényiek Fertő-parti birtokain a 17-19. században
KELEMEN ISTVÁN BORTERMELÉS ÉS BORFOGYASZTÁS A SZÉCHÉNYIEK... ről feljegyezték, hogy ,jó és nevezetes bort teremnek".86 Vályi András 18. század végi munkájában megemlítette, hogy Hidegség lakói a halászat mellett „szőíö mivelésben foglalatoskodnak: mivel a’ bor termések a’ Sopronyival vetekedika bozi bor „középszerű”.87 1785-ben azt olvashatjuk, hogy az uradalomban a legjobb bort a bozi és a hidegségi tőkék adták {„igen jó"), őket a nagycenki {„igen jó asztali bor”) követte. A kövesdi és a lövői bor kocsmába való, közönséges bornak számított. A nagycenkit a bozi pincébe szállították. Mivel a nagycenki vendégfogadó árendában volt, a bor egy része az uraság asztalára került, másik részét a sziléziaiaknak adták el. Ugyanez lett a sorsa a bozi és a hidegségi boroknak is. Az összeíró szerint kár is lett volna ezeket a kocsmákban kiárulni, oda a rosszabb minőségűek is megfelelőek voltak. A boreladásból az uraságnak szép jövedelme származott. A szükségleteken felüli bozi és hidegségi majorsági és dézsmás bort Német- és Csehországba, valamint Sziléziába menő, vagy onnan jövő borkereskedőknek adták el.88 Széchényi Ferenc a 19. század elejétől - kihasználva a napóleoni háborúk nyújtotta konjunktúrát - Bozon borspekulációs kereskedési vállalkozást működtetett, a ,ßoozi borüzéri részvényes társaság”-ot. A cég a gróf halála után is folytatta tevékenységét.89 Az uradalom figyelemmel kísérte a pincéiben tárolt bor minőségét. 1794-ben a tisztnek előírták, hogy évente négyszer (szüretkor, újévkor, áprilisban és júniusban) vizsgálja meg a borok minőségét hordóról-hordóra, és a kiadott lajstrom szerint jegyezze fel a változásokat. A soproni kasznárnak mind a majorsági, mind a dézsmás és a hegyvámos borok préselésének befejezését tudatnia kellett a tiszttartóval, aki ezután összeírta és osztályozta a borokat.90 5.2. A borok fajtája A borok fajtáját csak az uradalmi borgazdaság kimutatásai alapján ismerjük. Az uradalmi pincékben tárolt bor - jogi eredete szerint - lehetett majorsági, dézsmás és hegyvámos, illetve idegen helyről vásárolt. Az uradalmi pincékbe került bor egy részét az uraság saját fogyasztására, házi szükségére fordították, egy részét tölteléknek használták, de került az uradalom különböző alkalmazottainak természetbeni illetményére {deputatum, praebenda) is, míg a legrosszabb minőségű borokat az uradalmi kocsmákba szállították. Korszakunkban a borok zöme fehér volt, ha nem fehérborról volt szó, a „vörös” jelzőt minden esetben feltüntették. Széchényi II. György utasítására 1721-ben a sárvár-felsővidéki uradalom borairól készült kimutatás szerint a három bozi, a hegykői és a széplaki pincében összesen 2184,25 akó bort vettek leltárba. Az összes bornak csak elenyésző, 1,55%-a volt vörösbor (33,75 akó), egy részük Hidegségről és Bozról származott.91 86 MNL OL P 623. X. k. 2. cs. 8. sz. Conscriptio 1761. 87 Vályi: Magyar országnak I. 259., Vályi: Magyar országnak II. 172. 88 MNL OL P 623.1. k. 4. sz. F. Topográfiai összeírás 1812. 89 Tilkovszky: A „Boozi borüzéri” 79-80. 90 MNL OL P 623. II. k. 1. sz. E. föl. 633, 671. (Instrukció 1794.) 91 MNL OL P 623. II. k. 1. sz. H. föl. 69-72. 185
