Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 53-56. (Győr, 2018)
Tanulmányok - Kelemen István: Bortermelés és borfogyasztás a Széchényiek Fertő-parti birtokain a 17-19. században
ARRABONA 2015-2018. 53-56. TANULMÁNYOK delmet maguk között négy egyenlő részre osztották.6 1777-ben a családban bekövetkezett halálesetek és jogutódlási megállapodások következtében az összes birtok Széchényi II. Zsigmond fia, Ferenc (1754-1820) kezében egyesült. Ferenc 1787-ben szerződést kötött Sághy Dániel cenki ispánnal, melyben 6 évre árendába adta neki a sárvár-felsővidéki uradalmat. A haszonbérleti szerződést lejárta előtt egy évvel, 1792-ben közös megegyezéssel megszüntették.7 Ferenc gróf a hitbizományi kötöttség alól mentes, szabad vagyonát még életében, 1814. augusztus 31-én - fejenként egyenlő arányban - felosztotta három fia között. Az osztályos egyezséggel a Fertő-parti jószágok Széchenyi Istvánnak (1791-1860) jutottak.8 2. A szőlők jogi helyzete 1848 előtt. Adózás a szőlők után A vizsgált területen minden szőlőföld a földesúri jogokat gyakorló Széchényiek főhatalma alatt állt. Egy részüket saját, uradalmi kezelés alatt tartották és főként robotmunkával műveltették meg (allodiális/majorsági/privát szőlők). A többi szőlőt a termés után járó törvényes járadék fejében, vagy attól mentesítve - a földesúri jogok sérelme nélkül (salvo jure dominali permanente) - „tulajdonba” adták művelésre. A szőlőbirtokos - akár úrbéres, nemes vagy polgár volt az illető - ennek függvényében vagy járadékköteles, vagy szabad szőlőföldhöz jutott. 1848 előtt, a rendi korszakban a szőlők nem tartoztak a jobbágytelki állományhoz, hanem az indusztriális (szorgalmi) földek közé sorolták őket, mint amelyeket a jobbágy saját szorgalmával tett művelhetővé.9 Az ilyen föld már Werbőczynél is a jobbágy tulajdonának számított, de természetesen nem teljes, polgári értelemben vett tulajdonról van szó.10 A szőlők majorsági (allodiális) jellegűnek számítottak. Emiatt egyfelől mentesek voltak az állami adótól és a robottól, másfelől pedig a szabad adásvétel tárgyait képezték, jobbágytelek birtoklásától függetlenül szerezhettek maguknak faluközösségek, templomok és a legkülönbözőbb társadalmi állású vidékiek (extraneusok) is. A más településen (akár külföldön!) lakó, birtokló és adózó természetes (nemes, polgár, klerikusjobbágy) vagy jogi személy (pl. szerzetesrend, templom) egyaránt lehetett külbirtokos. Az 1767-es urbárium nem tett különbséget az úrbéres és a nem úrbéres jobbágyszőlők között, így kizárta azokat az úrbériség köréből.11 A szőlőművelés módját, a termés utáni adózást, valamint a szőlőbirtokosok, szőlőművelők jogait és kötelességeit a földesúr által kiadott hegytörvények szabályozták. A szőlőhegyek élén hegymesterek álltak, akik vigyáztak a hegyre, felügyelték a szőlőpásztorokat és megbüntették a károkozókat.12 Égető Melinda ku6 Bártfai Szabó: A sárvár-felsővidéki II. 513-514, 573-584. 7 MNL OL P 623. II. k. 1. sz. O. föl. 1-4, 254-256. 8 Bártfai Szabó: A sárvár-felsővidéki II. 651-652. 9 Mivel a szőlő ültetése nagyobb munkával és befektetéssel járt, az uraság a szőlőt a jobbágytól nem közbeeső szerint válthatta magához, mint a földet és a rétet, hanem csak igaz becsű értékelése alapján (Hármaskönyv, III. rész 30. cím 8. §). 10 Szladits: Magyar magánjog 27-28. (Hármaskönyv I. rész 134. cím 2. §). 11 Varga: A jobbágyi földbirtoklás 40, 52, 53. 12 A hegytörvények és a szőlőhegyek belső életének ismertetését mellőzzük. A sárvár-felsővidéki uradalom hegytörvényeit közölte: Égető: Hegytörvények. Feldolgozás: Égető: Adatok a Sárvár-Felsővidéki. 170
