Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 53-56. (Győr, 2018)
Tanulmányok - Oross András: A győri vár és helyőrsége a 17-18. század fordulóján
ARRABONA 2015-2018. 53-56. TANULMÁNYOK ben, hanem saját elmaradt járandóságai kifizetését is követelte az Udvari Kamaránál. Kifejtette többek között, hogy 1691. októberi kapitányi kinevezése óta 23 316 forint hátraléka halmozódott fel (több, mint a mintegy 750 fős helyőrség négyhavi zsoldja!), emellett saját vagyonából is 7000 forintot elköltött, hogy mindennapi kiadásait vinni tudja. A katonáknál említett 20 934 forint zsoldhátralékára nem volt egyszerű fedezetet találni, hiszen a tartományok adóit és a különféle hivatalok jövedelmeit olykor évekre előre lekötötték. 1702 tavaszán bizakodva próbálták meg a győri sóhivatal bevételeire ráterhelni ezt az összeget. Johann Wilhelm Jobst győri sóértékesítő és ellenőre, Mathias Wolfgang Frömrig támogatták a parancsnok ez irányú kezdeményezését, Michael Dizent von Felsenthal a magyarországi sóértékesítő hálózat vezetője, azonban visszautasította ezt a lehetőséget. Indoklásában kifejtette, hogy a sójövedelmek a legbiztosabbnak tekinthetők, ezért azokat elsődlegesen mindig az udvartartás kiadásaira utalják át, ugyanakkor a megmaradó pénzeket már az alábbi katonai kiadásokra lekötötték: Arad erődítésére 19 000 forintot, az erdélyi, a bajai, a szegedi és likavai gabonavásárlásokra 22 500 forintot, továbbá az Ebergényi- és a Kollonics-féle huszárezredekre 4184 forintot. 1702 telén ugyanakkor úgy tűnt, sikerül megnyugtatóan rendezni a zsoldhátralék sorsát: a fenti összeg egy részét, összesen 8000 forintot ugyanis a Magyar Királyság budai körzete 1701. évi hadiadó-hátralékára terhelték rá. Jakob Anton Schweidler a körzet főhadbiztosa ugyanakkor Johann Christoph von Khrag főmustramestert figyelmeztette arra, hogy körzete hátralékait már lekötötték, ezért ő a befolyt pénzeket máshová fogja majd kiutalni. A levelezésből nem derül ki egyértelműen, de feltételezhető, hogy az Udvari Hadi Fizető Hivatal, vagy a polgári és katonai érdekek összehangolását végző Budai Tartományi Bizottság kiállította a szükséges nyugtákat. Ennek tudatában a győri német helyőrség tekintélyes része és a várparancsnok szerződést kötöttek 1702. december 5-én, amelynek értelmében a megítélt kéthavi posztó járandóságról lemondtak a tisztek és a közlegények a várparancsnokjavára, hiszen - mint írják - annyi segítséget kaptak már tőle a kifizetésekkel kapcsolatban. Elképzelhető ez alapján, hogy a parancsnok bizonyos öszszegekkel támogathatott egyes tiszteket, mert a helyőrség másik része (akik nem írták alá) zúgolódott a megkötött kontraktus miatt. A legénység azonban nem mondott le a kéthavi zsold készpénzben történő kifizetéséről, sőt mindenféle levonás nélkül kívánta azt megkapni. A szerződéssel kapcsolatban ugyanakkor a főmustramester is kételyeket fogalmazott meg, amennyiben elismerte, hogy - bár a kéthavi, posztóban és a készpénzben számított illetmény megegyezik - a posztókifizetés általában az Udvari Kamara hasznára történik, azaz a kiszámlázott összeg (jelen esetben: 10 467 forint) mintegy feléért, harmadáért szállítják ki a végvidékre a posztót. Attól tartott, hogy a szerződést a gyakorlatban úgy alkalmazzák, hogy a beígért 8000 forint felét, azaz 4000 forintot automatikusan Steinsdoríf kapja meg, így a helyőrség jelentős hátrányt szenved, míg a várparancsnok kisebbfajta haszonra tesz szert. A megfontolások ellenére az Udvari Kamara 1703. január 24-én megírta a Főhadbiztosságnak, hogy a szerződés értelmében a budai körzet 1701. évi adóhátralékára terhelt 8000 forintból kéthavi posztónak megfelelő összeget el kell különíteni, mert az Steinsdorff parancsnokot illeti, ugyanakkor a helyőrség nem szenvedhet kárt, azaz járandóságukat levonások nélkül kell megkapniuk. Az azonban 156
