Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 53-56. (Győr, 2018)
Tanulmányok - Oross András: A győri vár és helyőrsége a 17-18. század fordulóján
OROSS ANDRÁS A GYŐRI VÁR ÉS HELYŐRSÉGE A 17-18. SZÁZAD FORDULÓJÁN 36 havi készpénz és 72 havi posztó. A fenti logika alapján tehát a harmincéves háború alatti időszakra vonatkozóan egyértelműen kijelenthetjük, hogy a juttatásoknak csak töredékét kapták meg. A két különböző forrásban található adatok egyesítését követően - és figyelembe véve a finanszírozásban beállott változásokat - a következőket tapasztalhatjuk: a vizsgált 56 év (1630-1685) alatt a német katonák az élelmet hiánytalanul felvehették a győri élelmezési hivatalban (kenyér, só, bor), de a pénz- és posztófizetésben komoly elmaradás mutatkozott.29 A Függelékben közzétett táblázatokból az is látható, hogy nagyjából 3-A évente mindig sor került készpénz- vagy posztófizetésre a végvidéken, amellyel a felhalmozódott hátralékokat egyenlítették ki. A legnehezebbek nyilvánvalóan azok az időszakok voltak, amikor huzamosabb ideig nem érkezett semmi, mint pl. 1664 és 1670 között. Továbbra is hangsúlyozom, hogy a fenti adatok csak és kizárólag az Udvari Kamara által - tehát a központi költségvetésből - biztosított pénzekre vonatkoznak, az alsó-ausztriai rendek által kiadott pénzek tekintetében további kutatásokra van szükség, hogy megkapták-e és milyen arányban a katonák a nekik járó zsoldot? Mivel az élelmiszert hónapról-hónapra megkapták a katonák, ezért felmerül a kérdés, hogy a mutatkozó pénzhiányban hogyan sikerült időről-időre a győri éléstár feltöltése gabonával és honnan teremtették elő ennek fedezetét? Ebben a folyamatban, azaz a katonaság ellátásának és így fizetésének biztosításában kiemelt szerepet játszottak a mindenkori győri élelmezési igazgatók, amely hivatalt az 1660-1690-es években a Haas család tagjai töltötték be. Johann Haas von Hochburg még mint a magyaróvári uradalom adminisztrátora 1667-ben 10 000 forint értékben szállított élelmet Győrbe, majd 1668-ban a Draskovich-uradalomtól és a Győr környéki egyházi és világi birtokokról vásárolt fel gabonát hasonló nagyságrendben. Az ügyleteket saját maga előre finanszírozta, mégpedig részben vagyonát fektette be az üzletbe, részben pedig hitelt vett fel. Tartozásai hitelezői felé oly jelentősre nőttek, hogy hasonlóan nagy volumenű üzletre 1670-ben már nem vállalkozott, pedig a bécsi Élelmezési Főhivatal (Oberstproviantamt) vezetője, Jakob Schmittner kifejezetten erre számított. A korábbi, Hochburg által intézett szállításokra azonban fedezetet kellett találni, hiszen az ügylet praktikusan egy kölcsön volt, amit a tisztviselő nyújtott a kincstárnak. A kamara ugyanakkor továbbra is bízott abban, hogy Haas a pénzkérdés megnyugtató rendezését követően újra vállalja a gabonafelvásárlások előfinanszírozását. Először a morvaországi kamara bevételeire terhelték rá a fenti összeget, de mivel onnan csak követelései felét kapta meg, ezért más forrás után kellett nézni. 1668-ban így végül Alsó-Ausztria tartományi adójára terhelték rá, amelyről a szokásos udvari hadi fizető hivatali nyugtát is kiállították az élelmezési igazgatónak, hogy azzal forduljon a rendekhez. 1670-ben a még fennálló hátralékok kifizetését a Sziléziában található tarnowizi sóhivataltól remélte az Udvari Kamara, de az onnan várt 12 061 forint sem érkezett meg az élelmezési igazgatóhoz. 1671-ben már egy kisebb fajta vállalkozási szövetség jött létre Karl Franz Rescally, az Élelmezési Főhivatal akkori vezetője, Johann Haas von Hochburg győri élelmezési igazgató és Andreas Wunderlich élelmezési hivatali ellenőr között a győri, 29 A fenti adatokból készített táblázatokat 1. a Függelékben, az adatok forrásai: ÖStA FHKA HFU 1670. nov. 12. (Kt. 528. [r. Nr. 231.] föl. 29-115.), Uo. 1686. máj. 1. (Kt. 709. [r. Nr. 308.] föl. 1-25.) 153
