Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 53-56. (Győr, 2018)
Tanulmányok - Fedeles Tamás: "Ad Omnes Sacros Ordines Promoveri". Győri egyházmegyések római szentelési ügyei a késő középkorban
ARRABONA 2015-2018. 53-56. TANULMÁNYOK élhetést biztosító javadalom vagy más bevételi forrás birtoklásával, amelyet már a chalcedóni egyetemes zsinat (451) is előírt.163 Magától értetődő módon a legitim származás is az alapkövetelmények közé tartozott.164 A szentelési engedélyek jelöltekre vonatkozó elegendő és alkalmas ('sufficiens etydoneus repertus fueris) kitétele tehát az említett feltételek összességét foglalta magában. Minthogy ezen előírások némelyike meglehetősen általánosan fogalmaz, célszerű konkrét példákkal illusztrálva röviden sorra venni ezek tényleges tartalmát. Ami a törvényes életkort illeti, a 14. század elejére kialakult gyakorlat szerint a tonzúra felvételét a 7., a kisebb rendekét a 14., a subdiaconatusét a 18., a diakonatusét a 20., a presbiteratusét a 25., míg a püspökké szentelést a 30. betöltött életévhez kötötték.165 A tényleges életkor ellenőrzése azonban - személyi okmányok hiányában - néha nehézségeket okozhatott. Számos visszaélés is történt ezzel kapcsolatban, amelyet a Penitenciáriához benyújtott kérvények jeleznek. Ezek közé tartozik például az egri egyházmegyés Mangler János folyamodványa is, aki az előírt életkor betöltése előtt szenteltette magát pappá, s e szabálytalanság alól kért felmentést. Az abszolúciót megkapta, ám két hónapra felfüggesztették az oltárszolgálat alól.166 A klerikusok többsége azonban még felszentelése előtt kért felmentést a korhiány alól, döntően a presbiteri ordó felvétele okán. A legtöbben 23-24 éves korukban kértek engedélyt a presbiteri ordó felvételére, de voltak ennél fiatalabbak is; 1471-től a Penitenciárián 22 év volt a felmentés lehetőségének alsó korhatára.167 Ugyanakkor a Datariára is benyújthattak ilyen típusú kérvényeket, amint két erdélyi klerikus esete mutatja, akik 22 éves korukban kívánták valamennyi rendet gyorsított eljárás keretében a Kúriában felvenni (1481).168 A vizsgált győri egyházmegyések esetében a források nem tartalmaznak hasonló eseteket. A13. század egyik legismertebb kánonjogásza, a dominikánus Pennaforti Rajmund a szentelendők testi hiányosságainak kérdését a Liber extra dekretális gyűjteményben, De corpore vitiatis ordinandis vei non címmel önálló fejezetében tárgyalta. Különösen a szem és a végtagok épsége volt fontos,169 nem véletlen tehát, hogy a legtöbb kérelem éppen ezekkel kapcsolatos. A győri egyházmegyés Wolfgang Altmon - amint a bevezetésben említettem - testi defektus miatt kért felmentést a Penitenciárián, amelyet meg is kapott.170 A diszpenzációról kiállított dokumentumot nyilvánvalóan bemutatta a kamarai vizsgálaton, majd ezt követően felvette az első tonzúrát és a kisebb rendeket. Az erről készített bejegyzésben és a formaidban a szentelés tényének rögzítése mellett azt is feljegyezték, hogy szemének hibája alól 163 „Nullum absolute ordinari debere presbyterum aut diaconum nec quemlibet in gradu ecclesiastico, nisi specialiter ecclesiae civitatis aut possessionis aut martyrii aut monasterii qui ordinandus est pronuntientur. Qui vero absolute ordinantur, decrevit sancta synodus, irritam esses huisce modi manus inpositionem, et nusquam posse ministrare, ad ordinantis inuiriam.” - Conciliorum Oecumenicorum 90. 164Plöchl: Geschichte 291. 165 Salonen-Schmugge: A Sip from the Well of Grace 61.; Fedeles: Klerikusszentelések 55. 166 APA Reg. Suppi, vol. 37., föl. 279v. 167 Salonen: The Penitentiary 185. 16sASVReg. Suppl. vol. 814., föl. 143v-144r. 169 Schmugge: Zum römischen „Weihetourismus“ 422. 170 APA Reg. Suppl. vol. 37., föl. 278rv. 112
