Csécs Teréz: Arrabona - Múzeumi Közlemények 52. (Győr, 2017)
Kerny Terézia†: Rómer Flóris közgyűjteményi hagyatéka, javaslat egy repertóriumra
ARRABONA 2014. 52 TANULMÁNYOK denkinek javaslom, mert sok olyan értékes adatra bukkanhatunk, amelyeket még soha nem hasznosított senki, másrészt sok fáradságtól és felesleges munkától is megkímélhetjük magunkat, ha átnézzük a lapokat, mert csakhamar kiderül belőlük, hogy előttünk járva Rómer szinte már minden érdemleges emléket észrevett és lejegyzett. Egy kutatás-, illetve provenienciatörténeti adalékot hoznék csupán erre, éppen a Valter Ilona és Velladics Márta által összeállított kiadásból. A jegyzőkönyv 81. lapján a keszthelyi Festetics könyvtárban 1861. szeptember 23-án tett látogatásáról olvasható néhány feljegyzése. Közli az állomány mennyiségét: 45.000 darab, alatta néhány geológiai darabról ír, majd az alábbi bejegyzése következik: „Corvin Mátyás Volt a megholt Fest. grófnak 130 fton vett misemondó könyve, a király az offertoriumnál!! le van festve, régiesen köttetett, de halála után licitatiokon eladatott nem tudni kinek. Meg lehetne talán tudni ex actis licitationis 1846ban Bécs városában a vevőt.” Ezt követően a környékbeli földrajzi nevek felsorolása következik, majd a jegyzőkönyv alján, határozottan elkülönülve a fenti soroktól, átlósan „római könyv” megjegyzés olvasható. Elgondolkodtató, hogy Rómer, aki a Corvina-kutatás legelkötelezettebb híve volt, s maga is számos példányt fedezett fel hazai és európai könyvtárakban, soha többet nem foglalkozott a Keszthelyen hallott információkkal. Vajon miért nem? Tévedésnek, valótlan szóbeszédnek minősítette utóbb, ezért nem tartotta szükségesnek időt pazarolni rá, vagy más oka lehetett erre? A kérdésekre a válasz egy 1867- es, szenzációs fölfedezésben rejlik. A huszonöt éves Franki (Fraknói) Vilmos (1843-1924) 1867. július 17-én kelt római naplójában beszámolt arról, hogy a jezsuiták központi rendházának könyvtárában mutattak neki egy magyar vonatkozású kódexet. Első szemrevételezésre a következőket jegyezte fel a kötetről: „Néhány pillanat múlva azon örömteljes meggyőződésre jutottam, hogy Corvin-codex van kezeim között. Miután mohón átlapoztam a következő jegyzeteket írtam róla: A könyv Missale. [...] A 124-ik levél két, és a 15-ik levél első lapján három díszes kép van, melyek az egész lapokat elfoglalják. [...] A harmadik kép Krisztust a keresztfán tünteti elő. A kereszt tövénél koronás király térdel. Szájából szalag emelkedik ki, s rajta e szavak állanak: „PIE IESVS MISERERE МЕГ. A királyi alak lábánál Mátyás czímere fekszik. Ebből következik, hogy az alak nagy királyunkat ábrázolja.”49 A további feliratokból Fraknói megállapította, hogy a misekönyvet a király egy Thomas de Elungaria nevű minorita szerzetesnek adományozta. Utalt későbbi provenienciájára is, amit úgyszintén a rendházban közöltek vele: a jezsuitákhoz Bourbon Károly Lajos Párma, Piaczenza, Gustalle hercege leányának, Carolina Ludovika spanyol infánsnő és szász hercegnő gyűjteményéből került, aki botrányos, a „liesonne”-t követő válása után gazdag jövedelmét kódexek és ősnyomtatványok gyűjtésére fordította, majd 1855-ben a teljes gyűjteményét a római jezsuitákra hagyta azzal az indoklással, hogy ne kerüljön az ausztriai császár birtokába.50 A pikáns rész172
