Csécs Teréz: Arrabona - Múzeumi Közlemények 52. (Győr, 2017)
Prohászka Péter: Rómer Flóris egyházi és világi elismerései, kitüntetései
PROHASZKA PETER RÖMER FLÓRIS EGYHÁZI, ÉS VILÁGI ELISMERÉSEI ÉS KITÜNTETÉSEI Mi kérésem kedvező sikeréről biztosít, ez Méltóságodnak évek hossza során át tapasztalt kegyes leereszkedése, barátsága; Méltóságodnak nevem napjára írt személyes levele, mely egyszersmindt a sz. conventnek testvéries hajlamairól tanúskodik. Nem hihetem, hogy kedvezőbb jövőmet bármily okból kívánnék építeni; mert én még élek, akárhol és akármikor büszkeséggel fogok a régi jó viszonyokra visszaemlékezni és a sz. szerzet iránti háláról soha nem fogok megfelejtkezni. Meglehet, és bár adná a jó ég, hogy így még inkább a sz. szerzet javát előmozdíthassam, és adómat busása leróhassam. Meg lévén a besztercebányai püspök ő Méltóságától a megyéjébe való fölvételi okmány, ha t. i. Méltóságodtól az elbocsátási levelet megkapom, és ő Szentségétől a római Pápától a sz. fogadalomtól való felmentést megnyerem; legmélyebb alázattal kérem Méltóságodat, és minthogy minden fontosabb ügyben a sz. conventet is: méltóztassanak a szándékolt, bár nem új, mert meglehet hogy terhesebb pályán a szükséges elbocsátó okmányt kiadni. Kérem Méltóságodnak atyai áldását, szeretett rendtársaim, testvéreim sikeres imáit. Maradok Méltóságodnak kegyes kezeit csókolva Budapesten 1874 május hó 8-ikán Alázatos fia” A válasz nem maradt el Kruesz részéről, aki 1874. május 11-i levelében cáfolta, hogy a bencés rend részéről akadályozták volna Rómer kitüntetését: „Örülnöm kellene, midőn látom, hogy kitűnő Rendtársukat mindenünnen tisztelet környezi, és az elismerés és kitüntetés számos nemével elhalmoztatik! Nagyságod kiérdemelte mind a tiszteletet mind a kitüntetést, és a jutalmat a haza, kormány és a fejedelem részéről! Mi őszinte hálával és részvéttel kisérjük munkás és kitűnő eredménynyel koronázott életét! És még is egész valóm fáj! Nem tudom megérteni, hogy létezhetik oly Méltóság, mely a bencze jelleggel és ruhával össze nem fér! s mért kell ezt letenni, hogy abban részesüljön? A Scapulárt hodozta, midőn a nagy munkára vállalkozott, és hazájának messze távolyban[!j dicsőséget szerzett; váljon hála-e az, hogy előbb leveszik válláról a dicső jelmezt, s csak azután jutalmazzák az érdemet? Az épen nem szokatlan dolog, hogy a szerzetes férfiú egyházi és világi hivatást elére, s méltóság élvezetébe állíttatott; s a Cocilium mutatta, hogy a bibornoktól az egyszerű apátig minden rang és fokozt a szerzetesi tagokban bővelkedett; csak hogy e tagok nem édes hazánk gyermekei valának! itt még sok az előítélet, ne mondjam irigy indulat! [...] fáj, ha elgondolom, hogy talán elmulasztottam mind azt megtenni, a mit érdemdús rendtársam kitüntetésére tennem kellett volna! Nagyságod kedvére soha sem sajnáltam volna semmi lépést, vagy áldozatot a 141
