Csécs Teréz: Arrabona - Múzeumi Közlemények 51. (Győr, 2015)
Varga József: "Arany papnak - fakehely"
ARRABONA 2013.51. TANULMÁNYOK Érdemes egy kicsit visszatérni a fenti 4. pontban megfogalmazott probléma (az ifjúság egykedvűsége, érdektelensége az oktatás iránt) részletes okainak Römer által történt kifejtésére is. Ennek magyarázatát ő ugyanis három dologban látta: a. ) Az egyes „főbb iskolákba oly ifjak is eresztettek, kik éppen ezen korukkal járó hajlamaiknál fogva inkább mindenféle pajkosságokra, játékokra, mint valódi tudományra és gondolkodásra valának alkalmatosak [...]” . b. ) Amikor a végzősök állást kerestek, vagyis „hivatalok keresése alkalmával mindeddig csak az utolsó évi bizonyítvány kéretett, történt tehát gyakran, hogy az ifjú csak ezen utolsó évben iparkodott valamiképpen első rendet nyerni, sőt tudjuk, hogy gyakran a leghanyagabbak a szorgalmasbak nem csekély elkedvetlenítésével különféle tekinteteknél fogva elejökbe tétettek”. c. ) Helytelen a minősítési rendszer is, mióta a számjegyekkel történő osztályozás megszűnt.9 Erről így fogalmazott: „Ámbár a szám szerinti sorozatnak barátja soha sem voltam, meg kell mégis vallanom, miszerint a tanulási kedv nagyon fog csökkenni s egyszersmint csekély igazságtalanság követtetik el, ha egy feleletből — a magán kikérdezés teljesen megszűnvén — kénytelen a tanár vagy jeles vagy lső rendű tanjegyet osztani. Jeles és jeles, úgyszinte az elsőrendűek közt oly nagy lészen sokszor a különbség, hogy igazán egy osztályzatúaknak nem is fognak tartathatni. Azért nagyobb buzdításul, nem ártana talán a három legjelesbet különösen kiemelni [...]”. Majd néhány kisebb probléma ismertetése után így folytatta a minisztériumnak írt sorait: „Nem csuda tehát, ha a leglelkesebb tanár is lassankint lankad, utóbb megunván a sok könyörgést, minden kedvét elvesztvén, szent hivatása eránt is napról-napra közömbösebbnek találtatik.” Aztán természetesen sorolta a megoldásra tett javaslatait is: „Ezen nyomasztó állapot megszüntetésére — leginkább pedig a természettan és természetrajz, melyek nemcsak hogy életbe vágók, de minden más tárgyilagos tudományok alapjaik is, illő polczra való emelésökre — következőket vagyok bátor ajánlásképpen fölhozni: lszor Ha a szerzetesrendek a gymnasiumokban és akadémiákban továbbra is megtartanák a tanítást, ezen tanárok kiképeztetésére, a szerzetes elöljárók által nagyobb gondot fordíttatni kívánnék. Azért intézeteikben állíttassák egy külön tanszék a természetrajzból [...]. A természettan tanára pedig legalább egy évig utaztassák külföldön, hogy tudományában nagyobb belátást és gyakorlatot szerezhessen magának, [...] vagy ami még czélszerűbb volna, csak a bölcsészet után vétessenek föl a növendékek, mert így [...] ezen tanokat jobban sajátjukká tehetik. 2szor Hozassák be [...] az előadandó tárgyakat csak vázlatban foglaló iskolai könyv; mert így mind a tanítvány az iskolában figyelemre és jegyzetekre, vagy valamely kimerítőbb könyv olvasására, mind pedig a tanító bővebb magyarázatára lesz kénytelen elkészülni. 320
