Csécs Teréz: Arrabona - Múzeumi Közlemények 51. (Győr, 2015)
Ilon Gábor: Kik és mikor temetkeztek a Bakony halomsírjaiba? Magángyűjtők és régészek Rómer Flóris nyomában
_ ARRABONA 2013. 51. TANULMÁNYOK danák a Kr. e. 14. század utolsó évtizedeiben Ugarit és Byblos városállamainak zsoldosaiként álltak alkalmazásban és ismerték meg a területet, majd később (Kr. e. 13. század elején) II. Ramses elitcsapatában is harcoltak (Eder 2005,277; Lehmann 2005, 284, 286, 288-289, Abb. 9). III. Ramses helyőrségeiben denyen, sekeles és weses harcosokkal (Sandars 1978, 165) együtt találhatók meg. A kádesi (Qades) csatát Kr. e. 1286/85. (vagy 1274) évben II. Ramses és a hettita uralkodó II. Muvatallisz összesen több mint 5000 harci kocsival és 38000 gyalogossal vívták meg. A hettita hadseregben lukka, az egyiptomiban elitcsapatként sardana zsoldosok küzdöttek (Healy 1993,43, 64/E-65). 1220-ban Merneptah fáraó győzött le egy országát megtámadó líbiai, sardana, lukka, ekwesh, sekeles és teresh/tursa/taruisha/tyrsenoi22 szövetséges hadsereget. Ellenségeinek nevét győzelmi sztéléjének felirata őrizte meg. 1209/8-ban líbiaiak támadták meg — északi (aqaiwasa/ahhiyawa) szövetségeseikkel — az egyiptomi államot. A konfiktusok következő csúcspontja 1189-ben és 1186-ban, III. Ramses uralkodása idején volt, amikor ismét a líbiaiak támadtak denyen, kehek, peleset, sekeles, tjeker és weses szövetségeseikkel a Nílus deltában. Az összeütközés ekkor szárazföldi és tengeri ütközetet is jelentett (Sandars 1978, 29-31,104-105, 119,124-129, 133; Lehmann 2005, 285, 289, Abb. 9). A „tengeri népek” támadása tehát ciklikusan ismétlődött (Kristinsson 2010,295), illetve a térségben maradt és itt élő fegyveres bandák rendszeresen megtámadták a városokat (Sandars 1978, 50, 53). A mykenei palotáknak a Kr. e. 13. század közepén falakkal, bástyákkal történő megerősítése (Jung 2005, 273), majd teljes pusztulása (Kr. e. 1080 körül = LHIIIC késői: Sandars 1978, 204., III. table; Weninger-Jung 2009, Fig. 14.) a politikai, társadalmi és gazdasági életben cezúrát jelentett. Azonban sok helyen — helyi és regionális vezetők irányításával — megindult az újjáépítés (dinamizmus pl. Tirynsben: Maran 2014,177.), a települések kontinuitása figyelhető meg. A korábban „sötét korként” értelmezett időszakban tehát új alapok (gazdasági, társadalmi és politikai) teremtődtek és ez az új világ a Kr. e. 11. század második felében stabilizálódott. Az északról a mykenei területre bevándorolt csoportok érkezését sokkal később a görög mítoszokban a trójai háborút követően a dórok, a tessálok, a boiok stb. megtelepedéseként magyarázták (Sandars 1978, 95; Eder 2005, 279-281; Lehmann 2005, 283; Maran 2008). Epilógus Alig két éve azonban nem kis meglepetésemre, a korábbi munkásságommal — és persze más, idézett kutatókéval — is részben ellentétben álló ténnyel találkoztam, s ma már világos, hogy nem minden, a Bakony peremén — vagy nem csak ott? — található halomsír tartozik az eddig tárgyalt késő bronzkori késő Halomsíros - korai Urnamezős kultúra emlékanyagához (pl. Patek 1968, Torma 1969; Kőszegi 1988; Jankovits-Váczi 2013). 1. A halmok egy csoportja — amelynek nagyságrendjét ma még nem ismerjük — tárgyi emlékeik alapján a késő bronzkor legvégére (Kr. e. 800 körűire), 166
