Csécs Teréz: Arrabona - Múzeumi Közlemények 51. (Győr, 2015)
Ilon Gábor: Kik és mikor temetkeztek a Bakony halomsírjaiba? Magángyűjtők és régészek Rómer Flóris nyomában
ARRABONA 2013. 51. TANULMÁNYOK (Ugod 7. halom: Mithay 1988, 10. ábra), és néha — az időszak vége felé — kőkamrába szórva, vagy ép, nagy edénybe (Németbánya II/3. halom 1. és 2. sír: Ilon 1986, 83., 1. ábra, II. tábla 2.; Ilon 1996,114.; Ilon 2014,110.) helyezték a kalcinátumokat. Bizonyosan vannak olyan halmok, amelyekben — a maradványok antropológiai meghatározása szerint — csak egy ember nyugszik (Ilon 2014, 107-108.) és olyanok, ahol elképzelhető a többes — a korábbi hagyományokat őrző — (családi vagy közösségi) temetkezés. (Kőszegi 1984,132.) Az utóbbi esetekben (pl. Bakonyjákó, Farkasgyepű: Jankovits 1992a-b), azonban az embertani feldolgozás máig nem történt meg, mert a kalcinátumok eleve múzeumba sem kerültek, ha mégis bekerültek, akkor mára elkallódtak. Pedig a nyitott kérdések eldöntéséhez ma már például a genetikai vizsgálatokat is segítségül hívhatnánk, amelynek kivitelezése „csak” pénzügyi fedezet kérdése. Mai gyűjtők Rómer Flóris nyomában A múlt emlékeinek gyűjtése nem csak a reneszánsz fejedelmek, avagy az újkori királyi családok, netán egyházi méltóságok és iskolák tanárainak és a társadalom bizonyos rétege tagjainak különleges érdeklődéséből fakadt, de ez a szenvedély régóta megérintette a „hétköznapi” embereket is. Ma sincs ez másként. Nem meglepő tehát, hogy Rómer nyomán a Zircen élő Wolf Ernő is érdeklődik környezetének archeológiái emlékei iránt és gyűjti a bakonyi sétái során a szeme elé kerülő tárgyi emlékeket, s szerencsénkre — lelőhelyüket dokumentálva: fotó, térkép — meg is őrzi azokat. Szíves engedélyének köszönhetően ismertethetem a Bakonyból származó — a címbeli témához tartozó — „kincseit”. Bakonybél határa Az 1990-es évek második felében szerzett meg — egy a neve elhallgatását kérő férfitől — egy bronzkard töredéket. Mivel a találás körülményeit és annak pontos helyét sajnos nem tudjuk, így kérdéses, hogy településről, vagy sírból származik-e. Bronzkard (3. kép 1.) Pengetöredéke kevésbé hangsúlyozott bordával rendelkezik, amelyet a Heft8 közelében 2-2, majd lejjebb 1-1 vércsatorna kísér. Eredetileg a penge felső harmadában kiszélesedő, egyébként levél alakú. A felszínre kerüléskor (ásó vagy eke?) sérült meg és repedt el, vagy a találó „érdeklődésének” következménye a törés. A törésfelület ugyanis nem patinásodott. Külön érdekessége, hogy egy (talán alabárddá?) átalakított kardról van szó. A mostani „kard” szokatlan, nem hegyes „hegyénél” volt az átalakított, eredeti fegyver Heftje, amit a vércsatornák vonalvezetése árul el. Hossza: 165, a töredék legnagyobb szélessége: 35 mm, súlya: 132 g. A pengeforma — a felső harmadban kiszélesedő, levél alakú és átmetszete, valamint vércsatornái — alapján legközelebbi párhuzamai lehetnek: Balatonfűzfő 6. sír (Ilon 2012, Taf. 2. 3.), Barcs-Dráva, Dunaújváros-Duna és Veszprém (Kemenc-148
