Csécs Teréz: Arrabona - Múzeumi Közlemények 51. (Győr, 2015)

Ilon Gábor: Kik és mikor temetkeztek a Bakony halomsírjaiba? Magángyűjtők és régészek Rómer Flóris nyomában

ARRABONA 2013.51.

TANULMÁNYOK

1. kép

Rómer feljegyzése Bakonyszűcsről, 1875

kisebb lándzsahegy talán egy hajító fegyverhez tartozhatott, amelyhez hasonlóról Farkasgyepű-Pöröserdő II. lelőhelyről, a XX. század elején feltárt valamelyik halomsír ásatásából van tudomásunk. (Jankovits 1992a Abb. 28. 2.)

Rómernek a bakonyszűcsi Százhalom fenti feltárási eredményei már 1878-tól bekerültek a nemzetközi szakmai köztudatba, hiszen az 1876. évi budapesti nemzetközi kongresszusra készített, a Kárpát-medencei halomsírokat ábrázoló térképen szerepelt, majd a hazai kutatást összefoglaló Compte-Rendu kötetben — a bakonybéli Vall halomsírmezejének felmérésével (Rómer 1878, 121, Fig. 47.1.) és a Gáthegy halomsírjainak 1875. évi kutatásával (Rómer 1878, 123.) együtt — (Rómer 1878, 104, 135, 138, 140, Fig. 74.) megjelent.

Tudni illik, hogy ezeket a késő halomsíros-korai urnamezős kori (Kr. e. 1330 és 1250, a régészeti beosztás szerint Bz D-На Al) halottakat elhamvasztották. Égett csontmaradványaik szétszórva kerültek vagy a halom sírgödrébe, vagy felhordás közben a halom földjébe, néhány négyzetméternyi területre. (Bakonyjákó 1/4. sír, Balatonfűzfő 6. sír, Németbánya 11/1. sír: Jankovits 1992b, Abb. 5.; Ilon 2012, Taf.

1. 3-4.; Ilon 1986, 3. ábra) Más esetben kőlapokkal határolt és fedett területre