Csécs Teréz: Arrabona - Múzeumi Közlemények 51. (Győr, 2015)
Szőnyi Eszter: Előszó helyett. Rómer Flóris, a múzeumalapító
SZONYI ESZTER RÖMER FLÓRIS, A MÚZEUMALAPÍTÓ késő elkezdeni a gyűjtést, és ehhez a lakosság hathatós támogatását várta. Felhívása nem maradt eredmény nélkül, magánszemélyektől és a várostól újabb tárgyakat kapott a múzeum. Az utóbbiak főleg „régi kövek”, római sírkövek voltak. A vidéken összegyűjtött új szerzeményi anyag is jelentős gyarapodást mutatott. Az ilyképpen megnövekedett régiséggyűjtemény láttán külön régészeti osztály létesítésének gondolatával foglalkozott Rómer. Általában fontosnak tartotta a közönség tájékoztatását, a múzeum ügyének pillanatnyi állásáról, a gyűjtemény gyarapodásáról. Ennek a tájékoztatásnak a szolgálatába állította a helyi sajtót, ahol Ebenhöch Ferenchez intézett úti leveleiben folyamatosan beszámolt az 1859-es nyári szünet újabb bakonyi gyűjtőútjának eredményeiről. Később könyv alakban is megjelenik: A Bakony, terményrajzi és régészeti vázlat. Ebben a munkájában is a helyi múzeum fontosságára, létjogosultságára hívta fel a figyelmet: ha nem csak Pesten akarunk szép épületeket, gyárakat, színházat látni, akkor arra is törekednünk kell, hogy a műveltség és az ahhoz kapcsolódó intézmények is legyenek a vidékiek tulajdonában. (A Bakony 31-33. p.) Hogy mindez nem hiábavaló szervezés, gyűjtés, arról Győr városának lakossága is meggyőződhetett, amikor 1860. május 30-án a nagyközönség számára is megnyitották a múzeumot. Muzeológiai munkájának lehetséges folytatóit paptársaiban látta. 1860-ban a győri Hittudományi Akadémián előadója lett az újonnan felállított archaeológiai tanszéknek. Kapcsolatot teremtett az akkor Amerikában élő Xántus Jánossal és egyéb amerikai magángyűjtőkkel és intézetekkel a távolabbi területekről származó érdekességek gyűjtése céljából. Tevékenysége lassan túlnőtt a győri múzeum keretein. 1860. október 9-én a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai közé választotta, majd hamarosan bekerült a régészeti bizottságba is. 1861-ben még Győrben kezdte meg Ráth Károllyal a Győri Történeti és Régészeti Füzetek szerkesztését. Ezt a munkát folytatta a későbbiekben is, miután 1861 nyarán Pestre távozott és ezzel megindult pályája tulajdonképpeni csúcsa felé. A vidéki kisváros nem tarthatta tovább falai között a sokkal többre hivatott tudást, ám így is profitált tehetségéből: agilissága, szervezőképessége múzeumhoz juttatta Győrt, elsőként a magyarországi vidéki városok közül. Rómer Flóris teljes régészeti munkásságát nem célom és nincs is lehetőségem itt bemutatni. Elég talán a közvetlen környezetünkben végzett, vagy azt érintő példákra felhívnom figyelmüket. Ő gyűjtötte be a máig is múzeumunkban kiállított domborműdíszes, római korsót, (1. kép) amikor a mai Rákóczi u. 22-24. telkén római kori sírokat találtak. Jellemzően beépítetlen volt a város e része, hiszen a jelentésben nem utcanév és házszám, hanem helyrajzi szám szerepel. Foglalkozott a Győri Régészeti és Történeti Füzetekben az Árpás-Mórichidai Szent Jakab templommal és a közelében előforduló római régiségekkel. 9
