Mészáros Balázs: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/2. (Győr, 2012)

Tanulmányok - Tóth László: A győri és Győr környéki nemes Kálóczy család története

■

ARRABONA 2012. 50/2.

TANULMÁNYOK

1682: Stephanus Kaloczj (?) (Nagy Iván, 415.);

1715: Joannes Káloczy (OL Veszprém m. 55.) (i. m.);

1720: Adanus Kálóczi (OL Győr 180) (i. m.);

1720: Matthias Kálóczi (OL Győr m. 34.) (i. m.);

1720: Michael Kálóczy (OL Komárom m. 179) (i. m.);

1720: Joa(nnes) (OL Sopron m. 274.) (i. m.).

b) . Győr belváros registerek könyvében 1674 és 1801 között született Kálóczyak

Kálóczy György, 1674. január 2.;

Kálóczy Anna, 1745. március 21. (413.);

Kálóczy Sándor, 1745. szeptember 20. (415.);

Kálóczy Erzsébet 1741. május 19. (399.);

Kálóczy Pál, 1740. június 24. (397.);

Kálóczy Éva, 1706. december 30.;

Kálóczy Mihály, 1740. szeptembere.;

c) . További Kálóczyak

Az 1843. évi országgyűlési választásokon a szavazásra jogosult városi polgári urak névjegyzékében (16.) a győri „kebelbéli polgárok” között három Győr-újvárosi Kálóczy név is szerepel: Kálótzi Imre tanító, Kálóczi János fazekasmester, Kálóczi László hajócsináló mester (hajóács) (Győri Szemle 1931, 528.);

Kálóczy Soma tanító, a Győri Közlöny szerkesztője;

Kálóczy Antal dr. községi orvos Jobaházán;

Kálóczy Béla Győrság, életének 94. évében elhalálozott (Kisalföld 2006. december 23.). Teljes mértékig igaza van Kálmán Bélának abban, hogy a földrajzi nevek azért változnak, mert változik az a nyelvi közösség, amelynek „ajkán élnek.” Jó példa erre, hogy a nemesi közvizsgálatoknál a tanúk általában nem rendelkeztek pallérozott elmével, ezért a Kálóczy családnév számtalan formában került a kihallgatási jegyzőkönyvekbe. Ezekben — tekintve, hogy a nemesi közvizsgálatnál ismert a családnév — többnyire csak a keresztneveket használták. Másrészt a hivatali nyelvezet használatában is gyakran előfordult a családnevek pontatlan használata. Régen a táblabírák és a jegyzők nem igen fordítottak kellő figyelmet a névhasználat pontosságára. Kisebb mértékű ugyan a hibaszázalék az egyházi anyakönyvekben (születési, halálozási és házassági), ám ott is előfordulhatnak a családi nevek különböző alakváltozatai. Mindenesetre a Kálóczy Csaba által felvonultatott sok-sok Kálóczy névváltozat jó példa a családnevek használatában tipikusan előforduló számtalan eltérésre.

23 MNL GyMSMGyL IV. 1 e 9.

24 MNL GyMSMGyL IV. A 1/e. 9. doboz. György latin nyelvű nemesi oklevele (armális) Fordította: Dreska Gábor.

25 Kálózy György ezek szerint nemcsak Zágráb vármegyében szolgált, ami bizonytalanná teszi zágrábi származását, sőt a birtokainak itteni létezését is. Valószínűleg Zágráb csak egy állomás lehetett Kálózy György állami szolgálataiban.

26 MNL GyMSMGyL IV. A 1/e. 9. doboz. Kálózy György fiainak névszerinti feltüntetése egyértelművé és pontossá teszi a Kálóczy család genealógiáját, ami megkönnyíti az utókor és a kutatók munkáját. Nagyon könnyen el lehet ugyanis tévedni a sok György és Mihály között. Az armálison kívül a fivérek neve írásban többször is szerepelt még a nemesi közvizsgálatok jegyzőkönyveiben, de ezek nem mindig pontos és megbízható adatok, ugyanis ezek memoárok, melyekben erősen jelen van a szubjektív elem és többnyire idős korúak lévén korlátozott a tanúk emlékező képessége is.

27 MNL GyMSMGyL IV. A 1/e. 9. doboz. Győr vármegye főbírói irattárában fellelhető egy latin nyelvű tanúsítvány (testimonium), melyben igazolják Kálózy György 1610-es nemességét, egyben közlik Kálóczy Mihály fiainak (Péter, István, ifj. Mihály) nevét, s a nevek után feltüntetik a fivérek lakhelyét és birtokát (possesio) is. Magnus Nobilis Comitatus Jauriensi (Győr vármegye nagyobb nemeseinek névlistája). Ebben a felsorolásban szerepelnek a ,JCálóczy familiae filii: Michael, Stephan, Petrum”. A testimonium készítője Mátiss György megyei főbíró. Időpont: 1754. május 14. Egyébiránt az 1754-es nemességi tanúkihallgatáson — egy tanú kivételével — minden vallomást tevő tanú három fiút említ név szerint. A tanúvallomásokból az is kiderült, hogy a Kálózról származó apának, az öregebbik Mihálynak valószínűleg a család nemességéből eredően, valami köze lehetett a fegyveres szolgálathoz, mivel a tanúk „fegyverrel szolgáló szabados embernek” nevezték.

28 MTKII. 575.

72