Mészáros Balázs: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/2. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Tóth László: A győri és Győr környéki nemes Kálóczy család története
TÓTH LÁSZLÓ A GYŐRI ÉS GYŐR KÖRNYÉKI NEMES KÁLÓCZY CSALÁD TÖRTÉNETE radni”. Simor János hercegprímás, volt győri püspök segítségével kinevezték a fináncigazgatóságoktól átvett közalapítványi birtokok Somlóvásárhelyi kerületi főtisztjének. Még egy fontos oka is volt mandátumáról való lemondásának. Rónay Jácint bencés, szabadságharcos,jó barátja és emigrációs társa, aki Londonban telepedett le, bár jól érezte magát a brit fővárosban, de nagyon hiányzott neki is a hazája. Ahogy Kálóczy hazajött 1852-ben, Rónay is a hazatelepülést tervezte 1867-ben. Ekkor már intézték a hazatelepedés különböző engedélyeit. Hogy Rónay bejusson az országgyűlésbe, felkínálták neki Kálóczy megüresedett péri mandátumát, amit természetesen meg is nyert. 1875-ben Sziklósi Szabó Kálmán főispán kérésére Kálóczy visszatért a Győr megyei közéletbe és több cikluson át tagja volt a megyei közgyűlésnek. Aktívan közreműködött a katolikus egyházi jövedelmek kiegészítéséül folyósított államsegély, ún. kongrua-mozgalom nagyválasztmányában. Egyik kezdeményezője volt a Győr városi vízvezeték-hálózat kiépítésének, érdemeket szerzett a győri tanítónőképző hatalmas épületének létesítésében: ő elnökölt a Trefort Ágoston vallás és oktatási miniszter és több magas rangú vendég jelenlétében a tanítónőképző új épületének megnyitó ünnepségén. Szabadidejében sokat olvasott: német, francia és angol nyelvű folyóiratokat járatott, emiatt tájékozott volt az európai alkotmányos államok napi eseményeinek a megítélésében, ismerte ezen országok aktuális politikai jogi, társadalmi életét, valamint a humán tudományok újabb eredményeit. Kitűnő társalgó volt. Volt egy asztaltársasága a győri Hungária kávéház sarokasztalánál, ahol mindennapos vendég volt. Itt rendszeresen megbeszélték a kor aktuális ügyeit és sok-sok anekdotával színezték a régi korok emlékeit, főként az 1848-as legendás időket. Idősödő korában testileg gyengült, ám szellemileg friss maradt. „Lelke nem bírt nyugodni” örökké tervező egyénisége megmaradt, csupán az utolsó fél évben küzdött „nehéz betegségével”, s nagy csapás volt számára, hogy látása meggyengült. Nem jöhetett ki a házból és karosszékben fogadta látogatóit. Figyelme kiterjedt mindenre, két nappal halála előtt jegyezte föl kalendáriumában: „istenítéletes idő volt, learatta a gazdák termését”. 1898. június 27. „Óriási vihar és jég. Két napra rá révpartra ért a nyugtalan lélek.” Kálóczy Lajos 1898. június 29-én, délelőtt fél 12 órakor csendesen elaludt mindörökre.122 Gyászolta a vármegye és a város képviselő testületé, az Archeológiái Értesítő a „Dunántúli gyűjtők nesztoraként” búcsúzott tőle. A gyászszertartáson „impozáns közösség vett részt, „ott volt Győr intelligenciája teljes létszámmal”. A temetési szertartást Mohi Antal kanonok végezte fényes segédlettel. „Hamvait a mindszenti temető árnyas fái alatt helyezték örök nyugalomra” (6. kép).123 Nagyon kifejező, de némiképpen hiányos Kálóczyról az 1874-ben Győrött készült arcképfotó aljára írt szöveg: „Kálóczy Lajos képviselő, 1848/9 után emigráns, majd ismét képviselő és végül vallási alapítványi inspektor, jeles szónok és nagy régiségkedvelő i'1898. jun. 29. 80 éves korában.” Szávay Gyula szerkesztő 67
