Mészáros Balázs: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/2. (Győr, 2012)

Tanulmányok - Tóth László: A győri és Győr környéki nemes Kálóczy család története

TÓTH LÁSZLÓ A GYŐRI ÉS GYŐR KÖRNYÉKI NEMES KÁLÓCZY CSALÁD TÖRTÉNETE talhatta Teleki teljes fizikai és lelki leépülését, nem tett semmit, hogy megóvja vég­zetes cselekedetétől. Elhatározta ezért, hogy valami szerepet vállal Teleki becsüle­tének megmentésében. Kálóczy az „Angol királynő” szállóban azt fejtegette, hogy „Teleki az önigazo­lás ötletéből követett politikának lett az áldozata”, mellyel egyetértett a titkos akci­óban résztvevők közössége is. Arról tanácskoztak, hogyan juttassák többségre a Deák-féle feliratot. Kálóczy és Almásy Pál a szállóban elemezték a Teleki halála utáni helyzet és Almásy kijelentette: „Teleki önfeláldozásának logikai következmé­nye az volna, hogy a felirati párt jusson többségre.” Kálóczy a tanácskozáson nagy határozottsággal kijelentette, „Teleki többször is mondotta meghitt baráti körben: ha ezen a forma-kérdésen átesünk, Deákkal fogok tartani.”106 Ez a kijelentés felért egy politikai testamentummal! Kálóczy ezt a mondatot politikai végrendeletnek tekintette, ezért magára vál­lalta a „végrendelkezés” titkos előmozdítását. Imrédy Lipót mosoni képviselővel együtt nagy óvatossággal kezdték a „capacitációt” a határozati párti képviselők kö­rében. A bonyolult és morálisan kétes értékű feladat az volt, hogy a határozati párti képviselők körében megszervezik, maradjanak távol a szavazástól, így többségbe kerülhet a Deák-féle felirati indítvány, ezzel nem a politikai ellenfélre adják voksu­­kat és nem szegik meg a választóknak tett ígéreteiket. Szabad György ezt a megol­dást „öncsonkító manővernek” nevezte.107 Kálóczyt, aki látta Teleki utolsó óráinak szörnyű vívódását, erősen motiválta, hogy becsületének visszaszerzése érdekében teljesítse a politikai végakaratnak te­kinthető fenti kijelentését: „Én kész vagyok a lehetetlennek látszót megkísérelni, sőt a renegát névhez tapadó vádat is elviselni” — írta a Kónyi Manónak írott visz­­szaemlékező levelében. Micsoda kiváló emberi tartás, dicsérendő magatartás! Képes volt megőrizni a halott Teleki iránti kegyelet ilyenkor szokásos, alapvető emberi argumentációit, csendesen és szerényen vállalta, hogy teljesíti Teleki politikai végrendeletét. Nos, lett is ebből egy „roppant krízis” a határozati párton belül. Almásy a vég­letekig elbizonytalanodott, Kállay Ödön nemzetárulásról beszélt, Nyáry Pál pedig élesen támadta Podmaniczkyt és Kálóczyt a párt június 6-i konferenciáján, ám Ti­sza Kálmán és Prónay József megvédték a két „mesterkedő” politikust. Révész Imre lemondott mandátumáról.108 „Nyáry Pál volt a képviselők között a legnagyobb el­lenségem. [...] Emiatt eleget szenvedtem képviselő társaimtól.” — emlékezett Ká­lóczy. „A legbajosabb az volt, evidenciában tartani a biztos szavazókat és akik a gyű­lésből absentációt [távolmaradást] megígérték, így a zsebemben lévő szavazó jegyzéket naponként többször is kellett javítanom.” Kálóczyn a sok feszültségtől és kellemetlenségtől idegi fáradtság lett úrrá, ennek ellenére pontosan teljesítette vállalt feladatát: „A korteskedésem idején tapasztalt egyes esetekről íveket írhatnék össze; nehéz volt a munka, de nagyon tanulságos; ez volt az igazi practicus cursusa a psychológiának.”109 63

Next

/
Thumbnails
Contents