Mészáros Balázs: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/2. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Tóth László: A győri és Győr környéki nemes Kálóczy család története
ARRABONA 2012. 50/2. TANULMÁNYOK A szintén a Bánátba elszármazott nemes Kálóczy József a Ferenc Károly-gyalogezred kapitány-helyettese volt. Nemességét gyermekei is örökölték, az 1811. február 1-jén tartott nemességi közmeghallgatás alkalmával ismerték el az armálist, melyet 1838-ban hirdettek ki a Temes vármegyei közgyűlésen.44 Suma summárum úgy tűnik, mindkét, a Bánátban felbukkanó Kálóczynak, Jánosnak és Józsefnek, Kálózy György volt a törzsatyja, ugyanis mindkettőjük czímeres oklevelének, azaz a család nemességének kezdő időpontja egyaránt 1610. május 10. Az armális kelte Nagy Ivánnál és Kempelen Bélánál is azonos, s ez a legfőbb bizonyítéka annak, hogy a két Bánátba települt Kálóczy Kálózy György nemzetségéhez tartozott.45 A „bárkabéli” halkereskedő Kálóczy Mihály A Vámosról Győrbe települt Kálóczy Mihály gyermek és ifjúkoráról keveset tudunk. Apja, Kálóczy Péter Vámoson gazdálkodott egész élete során és itt is halt meg. Fiai közül Péter elköltözött Révfaluba, ám egy verekedés alkalmával — mint már az imént közöltük — úgy megszúrták, hogy menten meg is halt. János Vámoson maradt. Volt még egy István (Istók) nevű fia is, akire Erdélyi Mihály tanú úgy emlékezett, hogy „Rábaközbe tette át székhelyét” valószínűleg Rábapatonára. Proviczky Mihály tanú viszont határozottan azt állította, hogy a szóban forgó István (Istók) a gr. Csáky családnál inaskodott, azután megházasodván Vas vármegyébe került és ott is halt meg. Az ötödik fiút Kálóczy Gellértnek hívták, bencés szerzetesnek állt. Mihály, a harmadik fiú minden tekintetben különös ember volt, „kilógott” a sorból, eltért a családi hagyományoktól, mivel nem akart földműveléssel foglalkozni, ehelyett „bárkabéli” halkereskedő lett. Győr vármegyében a XVIII. században több halkereskedő társaság (kompánia) is létezett, elsősorban Révfaluban, ahol még bárkajavító műhely is működött. Ekkoriban 6-8 halászati vállalkozás szállította Győrbe és innét a nyugat-európai halpiacokra a magyar délvidéki, baranyai folyókról és tavakból származó különböző halakat. Ilyen vállalkozása volt Révfaluban a szintén armalista Karvászy Istvánnak, továbbá Pázsit Ferencnek, Makki Mihálynak, Magyary Jánosnak, Flaskár Györgynek, Széli Mihálynak, Halász Mihálynak, Horváth Andrásnak és Ruisz Józsefnek. Kálóczy Mihály ifjú korában kocsisként vállalt munkát, egy tanú egy későbbi bírósági tárgyaláson erről így vallott: „Karvászy István még Istenben boldogult Haraszti és Völgyi Úraimékkal gazda volt, és azon halászó Tookat bírta, és Kálóczy Uram csak kocsiskodott náluk akkor.”46 A halkereskedők egyedül vagy kompániákba szerveződve bérelték a halászati jogot a Duna magyarországi alsó szakaszán. Ilyen kompániát hozott létre Kálóczy Mihály a vejével, Bertalan Ferenccel és a vállalkozásba bevették az említett Karvászy Istvánt is. 1748-tól közösen árendálták a pécsi püspökségtől a Mohács környéki tavakat.47 48
