Mészáros Balázs: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/2. (Győr, 2012)

Tanulmányok - Tóth László: A győri és Győr környéki nemes Kálóczy család története

ARRABONA 2012. 50/2. TANULMÁNYOK A szintén a Bánátba elszármazott nemes Kálóczy József a Ferenc Károly-gya­­logezred kapitány-helyettese volt. Nemességét gyermekei is örökölték, az 1811. február 1-jén tartott nemességi közmeghallgatás alkalmával ismerték el az armálist, melyet 1838-ban hirdettek ki a Temes vármegyei közgyűlésen.44 Suma summárum úgy tűnik, mindkét, a Bánátban felbukkanó Kálóczynak, Já­nosnak és Józsefnek, Kálózy György volt a törzsatyja, ugyanis mindkettőjük czí­­meres oklevelének, azaz a család nemességének kezdő időpontja egyaránt 1610. május 10. Az armális kelte Nagy Ivánnál és Kempelen Bélánál is azonos, s ez a leg­főbb bizonyítéka annak, hogy a két Bánátba települt Kálóczy Kálózy György nem­zetségéhez tartozott.45 A „bárkabéli” halkereskedő Kálóczy Mihály A Vámosról Győrbe települt Kálóczy Mihály gyermek és ifjúkoráról keveset tu­dunk. Apja, Kálóczy Péter Vámoson gazdálkodott egész élete során és itt is halt meg. Fiai közül Péter elköltözött Révfaluba, ám egy verekedés alkalmával — mint már az imént közöltük — úgy megszúrták, hogy menten meg is halt. János Vámoson ma­radt. Volt még egy István (Istók) nevű fia is, akire Erdélyi Mihály tanú úgy emlé­kezett, hogy „Rábaközbe tette át székhelyét” valószínűleg Rábapatonára. Proviczky Mihály tanú viszont határozottan azt állította, hogy a szóban forgó István (Istók) a gr. Csáky családnál inaskodott, azután megházasodván Vas vármegyébe került és ott is halt meg. Az ötödik fiút Kálóczy Gellértnek hívták, bencés szerzetesnek állt. Mihály, a harmadik fiú minden tekintetben különös ember volt, „kilógott” a sorból, eltért a családi hagyományoktól, mivel nem akart földműveléssel foglalkozni, ehe­lyett „bárkabéli” halkereskedő lett. Győr vármegyében a XVIII. században több halkereskedő társaság (kompánia) is létezett, elsősorban Révfaluban, ahol még bárkajavító műhely is működött. Ek­koriban 6-8 halászati vállalkozás szállította Győrbe és innét a nyugat-európai hal­piacokra a magyar délvidéki, baranyai folyókról és tavakból származó különböző halakat. Ilyen vállalkozása volt Révfaluban a szintén armalista Karvászy Istvánnak, továbbá Pázsit Ferencnek, Makki Mihálynak, Magyary Jánosnak, Flaskár György­nek, Széli Mihálynak, Halász Mihálynak, Horváth Andrásnak és Ruisz Józsefnek. Kálóczy Mihály ifjú korában kocsisként vállalt munkát, egy tanú egy későbbi bíró­sági tárgyaláson erről így vallott: „Karvászy István még Istenben boldogult Haraszti és Völgyi Úraimékkal gazda volt, és azon halászó Tookat bírta, és Kálóczy Uram csak kocsiskodott náluk akkor.”46 A halkereskedők egyedül vagy kompániákba szerveződve bérelték a halászati jogot a Duna magyarországi alsó szakaszán. Ilyen kompániát hozott létre Kálóczy Mihály a vejével, Bertalan Ferenccel és a vállalkozásba bevették az említett Kar­vászy Istvánt is. 1748-tól közösen árendálták a pécsi püspökségtől a Mohács kör­nyéki tavakat.47 48

Next

/
Thumbnails
Contents