Mészáros Balázs: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/2. (Győr, 2012)
Közlemények - Szilárdfy Zoltán: Szent Gellért, mint karmelita. Egy különleges győri festmény ikonográfiája
ARRABONA 2012. 50/2. KÖZLEMÉNYEK A kép alatt olvasható a következő két sor: Iamfera, non fera sit, sint dulcia saxa ferarum, Solus homo saxis durior, atque feris! Mármost legyen vadállat, vagy nem az, legyenek vadállatoknak kedves sziklák, Egyedül az ember keményebb a szikláknál és a vadaknál.6 Az alapvető kérdés az, hogy miért tartották saját szentjüknek a karmeliták? Gellért apja, Gregorius Gerhardus velencei patrícius népes zarándoklattal a Szentföldre ment, ahol a muszlimok ellen vívott egyik csatában elesett. Ekkor felesége kérésére a fia, aki még a György nevet viselte — ugyanis Szent György napján született —, a Gellért nevet vette fel.7 Az úgynevezett Illés-hagyomány szerint, a próféták fiai a Kármel-hegyén remete életet éltek, s ezek utódai az apostoli korban keresztények lettek. Ezek szerint a karmeliták e szent hegyről származtatják magukat, s a történelmi viszontagságok után, épp a XVII. században, 1631-ben tértek vissza Kármel-hegyi kolostorukba. Győri letelepedésük 1697-ben történt,8 amikor is nyilván aktuálissá vált, hogy egy festménysorozat első tagjaként a karmelita Gellértről készítsenek portrét.-A' -k ~k Augsburgban készült az 1700-as évek elején egy reprezentatív szentkép, amely szintén id. Johann Andreas Pfeffel rézmetszői tehetségét dicséri. Kiadói tevékenysége során alkalma nyílt több olyan értékes grafikai lap elkészítésére, amelyeken magyarországi megrendelőktől kapott instrukcióknak is megfelelve, egészen egyedi műveket alkotott. Ilyen karakterisztikus ábrázolás a Szent István király Szent Gellérttel, melyben a gazdag eszmei összefüggések az emblematikus dekorativitás mértéktartó ízlésével jelennek meg (3. kép). A kép alá írt szöveg tömören utal a kompozíció tematikájára: Szent Gellért Máriát tisztelő lelkiségére, amely a Regnum Marianum-eszme alapvető meghatározója volt. Középen az egyházszervező apostoli király, Szent István együtt látható Szent Gellérttel, az apostolutód püspökkel. Kettejük mély barátsága éppen az István király által alapított, székesfehérvári Szűz Mária-bazilika tituláris ünnepéhez (augusztus 15.) kapcsolódik, amikor először találkoztak, s ahol az ünnepi szónok, Gellért a Napbaöltözött Asszonyról (Mulier amicta Sole) ékesen beszélt, mire a király nagyon megkedvelte őt, majd fiának nevelését is rábízta. A középső mező Gellért és István fölött a mennyei víziót, a mártírhalála előtti éjszaka álomlátását jeleníti meg. A Boldogasszony szinte egyesíti két jeles tisztelőjét, amint a gyermek Jézust a profilban rátekintő szentek fölé emeli, akik megdicsőülésükben a legnagyobb jutalmat nyerik el: Gellértet a vértanúság győzelmi pálmájával, Istvánt pedig a már fölajánlott országért — amire itt a magyar címert égi szférába emelő angya248
