Mészáros Balázs: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/2. (Győr, 2012)
Tanulmányok - N. Mészáros Júlia: A kép mint a művészi illúzió teljessége. Bevezető Németh János festészetéhez és a győri a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum gyűjteményébe került alkotásaihoz
N. MÉSZÁROS JÚLIA A KÉP MINT A MŰVÉSZI ILLÚZIÓ TELJESSÉGE 5. kép 67911, 1967, pavatex, olaj, 73 x 72 cm Németh János számára az 1960-as években a folytonos változás, az eleven mozgásokkal teli átalakulás, a folyamatban levés történései jelentették a fő témát. A festék felhordásának változatos módjaival kontemplációs tárgyakká fejlesztette képeit (65122). Objektekkel kezdett el kísérletezni és kollázsokat készített, hogy a rész és egész változó viszonyait és a társadalommal, világgal kapcsolatos önreflexióit minél egzaktabb módon fejezhesse ki. E törekvések különös festészeti szintézise a 6532 című kép (Deformation), mely fontos kiindulópontja lett a későbbiekben, főleg az 1990- es években létrehozott objekteknek, installációs műveknek és az egymásra szerelt, illetve szorosan egymás mellé rendelt, páros képeknek (93176). 1965 és 1970 között új művek sora született, amelyek jelentős szemléletváltozás eredményei. Németh János ekkor természetes hangulatokat pozitív, negatív és szimultán színkontrasztokkal fogalmazott meg (6697, 6798) (6. kép). Nyitott jelentéstartalmakat és visszafogott mozgást vitt a képbe. Az állandó és a pillanatnyi elbizonytalanításával véges és végtelen, aktuális és általános, konkrét és időtől független egymásba járhatóságát oldotta meg. A színek minimalizálásával, az architektonikus építkezés elhagyásával és a képhatárok eliminálásával jelentés és szín eggyé vált, végtelen formává és határtalan térré tágult. A képek terét változó nézőpontoknak megfelelő, egymással folytonosan ütköző, dinamikus struktúrákból építette fel, ahol a struktúra élő szövetként viselkedett: lélegzett, tá-205