Mészáros Balázs: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/2. (Győr, 2012)

Tanulmányok - N. Mészáros Júlia: A kép mint a művészi illúzió teljessége. Bevezető Németh János festészetéhez és a győri a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum gyűjteményébe került alkotásaihoz

N. MÉSZÁROS JÚLIA A KÉP MINT A MŰVÉSZI ILLÚZIÓ TELJESSÉGE 5. kép 67911, 1967, pavatex, olaj, 73 x 72 cm Németh János számára az 1960-as években a folytonos változás, az eleven mozgásokkal teli átalakulás, a folyamatban levés történései jelentették a fő témát. A festék felhordásának változatos módjaival kontemplációs tárgyakká fejlesztette képeit (65122). Objektekkel kezdett el kísérletezni és kollázsokat készített, hogy a rész és egész változó viszonyait és a társadalommal, világgal kapcsolatos önreflexióit minél eg­zaktabb módon fejezhesse ki. E törekvések különös festészeti szintézise a 6532 című kép (Deformation), mely fontos kiindulópontja lett a későbbiekben, főleg az 1990- es években létrehozott objekteknek, installációs műveknek és az egymásra szerelt, illetve szorosan egymás mellé rendelt, páros képeknek (93176). 1965 és 1970 között új művek sora született, amelyek jelentős szemléletvál­tozás eredményei. Németh János ekkor természetes hangulatokat pozitív, nega­tív és szimultán színkontrasztokkal fogalmazott meg (6697, 6798) (6. kép). Nyi­tott jelentéstartalmakat és visszafogott mozgást vitt a képbe. Az állandó és a pillanatnyi elbizonytalanításával véges és végtelen, aktuális és általános, konkrét és időtől független egymásba járhatóságát oldotta meg. A színek minimalizálá­sával, az architektonikus építkezés elhagyásával és a képhatárok eliminálásával je­lentés és szín eggyé vált, végtelen formává és határtalan térré tágult. A képek te­rét változó nézőpontoknak megfelelő, egymással folytonosan ütköző, dinamikus struktúrákból építette fel, ahol a struktúra élő szövetként viselkedett: lélegzett, tá-205

Next

/
Thumbnails
Contents