Mészáros Balázs: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/2. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Claudia Wunderlich: Késő nazarénus, késő romantikus és kártyatervező: A Kupelwieser-tanítvány Unger Alajos újrafelfedezése
CLAUDIA WUNDERLICH KÉSŐ NAZARÉNUS, KÉSŐ ROMANTIKUS ÉS KÁRTYATERVEZŐ... Mi jellemezte és határozta meg a nazarénus művészetet? A nazarénus művészet egyike volt azoknak az irányzatoknak, amelyek az osztrák és német romantikából fejlődtek ki. Látszólagos ellentmondások és paradoxonok jellemezték, hiszen például egyszerre volt múltba forduló és nyitott a világra. „Az antik és keresztény tartalmak egybeolvasztása, belső vallásosság, a saját tradíció iránti érzékenység, a természet szemlélődő élvezete, akárcsak a régi mesterek, mint például Raffaello dicsőítése a romantika jellegzetes ismertetőjegyei.” (Pfanner 2000, 25.) A romantikusoktól átvett felfogásnak megfelelően, ők is a kereszténység mítoszához való visszatérésben látták a fejlődést. (Aspalter et al. 2006, 7.) Ebben a vonatkozásban Róma is fontos szerepet játszott, katolicizmusa megigézte a romantikusokat, (Pfanner 2000, 25.) és ennek megfelelően a nazarénusok is dicsőítették a várost. A nazarénus művészetben „a modern és a tradicionális közti feszültség különösen nyersen tör felszínre”. (Aspalter et al. 2006, 11.) A nazarénus művészetre rendkívül erős hatást gyakoroltak Friedrich Schlegelnek az Europa folyóiratban közölt tanulmányai, az 1802-es Ansichten und Ideen von der christlichen Kunst, az 1804-esGemäldebeschreibungen című értekezései, (Kislinger 2006, 299, 8. lábjegyzet; Fastert 2000, 38-41.) továbbá Novalisnak Appell zur Renaissance des wahren Christentums című írása.65 (Müller - Frank 2006, 205, továbbá uo. 12. lábjegyzet.) Schlegel a Raffaello korának „primitív festőihez” való visszatérést követelte66 és ugyanő a nemzetiség mellett a vallásban látta a művészet második lényeges ismertetőjegyét. Schlegel szerint a művészetnek egyszerre kell helyinek és nemzetinek lennie, hogy ezzel a „sekélyes másolást” elkerülje, (Fastert 2000, 36.) ennek megfelelően pedig az ónémet művészet is lényeges mintaként szolgálhatott, nemcsak az olasz. (Uo.) A nazarénusok Tieck és Wackenroder Egy művészetkedvelő szerzetes vallomásai című írása, Tieck Franz Sternbald vándorlásai című műve, illetve Schlegel által inspirálva fordultak a középkor, illetve pontosabban szólva a reneszánsz, Raffello és az ónémet mesterek felé. Wackenroder a művészetet „a vallás hű szolgálóleányának” látta. (Fastert 2000, 34.) A nazarénus művészet különös ismertetőjegye, hogy a keresztény témák a képi jelentés (pictorial meaning) újjászületésével kapcsolódnak össze, amit Grewe (2009, 304.) a következőképen fogalmaz meg: „Nyitottság és zártság, többféle és lehatárolt jelentés összhangjára törekedtek. Az eredmény egy egyszerre merev és nyitott művészet volt: misszionáriusi beállítottságában, tanainak hirdetésében és a transzcendens igazság felé való kizárólagos orientálódás merevvé, a szimbólumok használatának kifogyhatatlan dinamikája nyitottá tette. A nazarénus művészetben ezáltal a képi jelentés újjászületése ment végbe.” A képi jelentés azonban mindig az adott művész idioszinkretikus sajátosságaként jelenik meg, ami az isteni keresésének egyéni útját tükrözte, (Uo. 12f.) ahogy ez Unger Alajos művein is tetten érhető. Az új képi nyelv kialakulásának fő magyarázata a XIX. század gyors politikai változásaiban keresendő, amelyekben a szekularizációval szemben megjelent a vallási megújulás igénye. A nazarénusok a vallásos művészet új képi nyelve révén a 169
