Mészáros Balázs: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/2. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Claudia Wunderlich: Késő nazarénus, késő romantikus és kártyatervező: A Kupelwieser-tanítvány Unger Alajos újrafelfedezése
ARRABONA 2012. 50/2. TANULMÁNYOK 2009; Katalógus Frankfurt 1977; 2005; Katalógus Mainz 2012; Katalógus Róma 1981; von Einem 1978; Schindler 1982; Bachleitner 1976, hogy csak a legfontosabb nazarénusokról szóló műveket említsük.) A nazarénusok elsősorban oltárképeik és freskóik révén váltak ismertté, utóbbi technikáját éppen ők élesztették újjá. Hatásuk érvényesült Németország és az egykori Habsburg-birodalom területén, ahogy azt például Unger Alajos tanárának, Leopold Kupelwiesernek a kalocsai és pécsi főoltárokon látható patrona Hungáriáé ábrázolásai is mutatják. (AKL: Kupelwieser, Leopold) Unger Alajossal egy időben járt az akadémiára Eduard von Engerth (1818— 1897), aki pályája kezdetén szintén a nazarénusok követője volt. (Engerth 1994, 7.) A nazarénusok ismertebb képviselői közé tartozik továbbá Unger két másik akadémiai diáktársa, a később Rómában élő magyar származású Szoldatits Ferenc (1820- 1916) és Franz Josef Dobiaschofsky (1818-1867), aki később egy ideig a bécsi akadémián is tanított. Simor János győri püspöksége idején (1857-1867) őt hívta meg a székesegyház renoválására. (AKL: Dobiaschofsky, Franz, Joseph) Simor Jánost különösen megérintette Unger Alajos környezetének, elsősorban Kupelwiesemek, Führichnek és Dobiaschofskynak a művészete, amint arról az Esztergomi Keresztény Múzeum számára megszerzett képek tanúskodnak. (Sallay 2011, 106.) „Sok egyházi gyűjtőre tett mély benyomást a nazarénus művészet, amelyre egyházi körökben általában mint a korai itáliai festészet tiszta keresztény szellemének örökösére és közveüen folytatására tekintettek.” (Uo. 105.) Nagyra értékelt egyes nazarénus művészeket vagy műveket a kulturtörténész Ipolyi Arnold püspök is. (Uo. 111-114.) A Lukács testvérek voltak a művészettörténet első kivonulói: mind a hatan, Konrad Hottinger (1788-1828), Friedrich Overbeck, Franz Pforr, Joseph Sutter (1781— 1866), Ludwig Vogel, Joseph Wintergerst (1783-1867) a bécsi képzőművészeti akadémia hallgatói voltak, (Suhr 2012, 113.) amely a XIX. század elején Heinrich Friedrich Füger (1751-1818) vezetése alatt a német nyelvterület meghatározó művészeti akadémiájának számított,53 (Kislinger 2006,296.) a Habsburg-birodalomban pedig az egyetlen ilyen intézmény volt. (Az akadémia történetére lásd Mai 2010 és az ott megadott irodalmat.) A csoport neve Szent Lukácsra, a középkori festőcéhek védőszentjére utal. (Suhr 2012,13.) A hat Lukács testvér elégedetlen volt a bécsi akadémiai képzéssel, mert azt túlságosan kézműves jellegűnek és mechanikusnak tartották, és mert „a szívnek, léleknek és érzésnek, a tulajdonképpeni teremtő erőknek nem szenteltek elég figyelmet.” (Büttner 1980,65f.) A csoport már 1810-ben Rómába indult, és Wilhelm Heinrich Wackenroder és Ludwig Tieck Egy művészetkedvelő szerzetes vallomásai (1796) című művétől inspirálva eleinte a Villa Máltában, majd két évig a San’ Isidoro kolostorban közösségben éltek és dolgoztak. (Uo. 14, Fastert 2000, 32-37.) „Szövetségükre úgy tekintettek, mint egy rendre, mint egy szerzetesi jellegű testvériségre”, (Suhr 2012, 13.) amely aztán „egy évtizeden át működő európai kihatású avantgárd mozgalommá vált”. (Uo. 14.) A csoport példaképei a korai reneszánsz itáliai festők voltak, különösen Raffaello,54 továbbá Dürer, aki az említett két 164
