Mészáros Balázs: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/2. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Claudia Wunderlich: Késő nazarénus, késő romantikus és kártyatervező: A Kupelwieser-tanítvány Unger Alajos újrafelfedezése
ARRABONA 2012. 50/2. TANULMÁNYOK Unger Alajos eredetileg valószínűleg kártyafestőnek készült, és ahogy az a Das Vaterland 1844. évi híradásából kiderül, minden bizonnyal ő tervezte az Unger család színvonalas játékkártyáit: „A Pannonia 22. számának Feuilletonja hozza azt az örömteli hírt, hogy a pozsonyi Jäger úr olyan magyar whist-kártyát gyárt, amelynek figurái Magyarország királyainak és hőseinek valódi portréit mintázzák és minden egyes ász egy-egy történelmi jelenetet ábrázol. Nem hallgathatjuk el, hogy Győrben Unger Math, úr tehetséges fiai segítségével már három éve készít rajzokat ’nemzeti duplakártyákhoz’, melyeket rézbe metszenek. A figurák Magyarország ködbe vesző múltjának királyait, hercegeit és híres hadvezéreit ábrázolják, az ászok pedig a négy évszakot, illetve a nemzeti élet azokra jellemző tevékenységeit jelenítik meg. Hogy előbbiek hiteles portrék, azért nem kezeskedhetünk, hiszen László, Geyza stb. királyok udvari festőinek munkáit, ha nem a mongolok, akkor valószínűleg a kurucok vagy a törökök elpusztították. Egyebekben azonban biztosan állíthatjuk, hogy ezek a játékkártyák környékünkön méltó elismerésre találtak és az alkotások érdemesek a hazai kártya barátainak figyelmére.”50 Ifjabb Unger Mátyás a Das Vaterland 1845. évi 21. számának 4. oldalán „extrafinom honi tarokk-kártyát”, illetve „extrafinom honi királywhist kártyákat” hirdet. 1846-ban az első győri ipari kiállításon „különösen szépen tervezett és készített magyar öltözetű játékkártyáiért, amelyek minőségüket tekintve az ország bármely hasonló termékével versenyre kelnek”, dicsérő oklevelet kapott. (Wunderlich 2010, 147.) Valószínűnek tartjuk, hogy ezeket a kártyákat mind Unger Alajos tervezte. A családi vállalkozásban játszott fontos szerepe kifejezésre jut a bemutatott családi portrén is, amelyen az asztalon fekvő rajzmappa utal az általa végzett munkára. Ezért küldték már 1833-ban a bécsi akadémia rajziskolájába, valószínűleg azzal a konkrét céllal, hogy a mestervizsgára felkészüljön. Hogy a vizsgát letette-e, nem tudjuk, hiszen ugyanebben az évben már a győri nemzeti rajziskolában folytatta a tanulmányait, (Székely 2011, 300f.) de tény, hogy az Unger-kártyákat rézbe metsző soproni kártyafestő, Koller János is a bécsi akadémián sajátította el a rézmetszés technikáját. (Wunderlich 2012, 273f.) Unger Alajos azonban Bécsben inkább a művészet iránt kezdett érdeklődni, a család pedig felismerte, hogy üzleti szempontból is hasznos lehet egy családi kártyatervező. így miután öccse, Mátyás betöltötte a 12. életévét, és mint tanonc elkezdett a műhelyben dolgozni, Alajosnak 1836-ban megengedték, hogy beiratkozzon a bécsi akadémiára Kupelwieser tanítványai közé. A fenti Das Vaterland idézet alapján tehát nagy bizonyossággal Unger Alajost tarthatjuk az Unger-féle játékkártyák mesterének. Ez azért sem meglepő, hiszen az eddigi elemzés már bemutatta, hogy „az irodalom, a művészet és a történelem a XIX. században nem választhatók el egymástól”. (Katalógus Leinfelden-Echterdingen 1987, 130.) Sok népszerű történet vált „balladák, színdarabok, novellák, vagy akár történelemkönyvek, illetve festmény, rajz vagy fametszet témájává. A múlt tudományos rekonstrukcióját és a jövőre vonatkozó politikai elképzeléseket egyaránt a romantikus művészet és irodalom középkori életről megrajzolt képe határozta meg.” (Uo.) 162
