Mészáros Balázs: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/2. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Félix Teichner: A római tájkultúra hosszútávú hatásának kérdése a Marcal és a Rába vidékén
FELIX TEICHNER A RÓMAI TÁJKULTÚRA TOVÁBBÉLÉSE A MARCAL ÉS A RÁBA VIDÉKÉN Hogy átfogó képet kapjunk a Marcal és Rába folyórendszerének római kor előtti települési rendszeréről — amely aztán a római korban Mursella vonzáskörzetét képezte —, itt is az elmúlt években a római kori város területén alkalmazott eszközöket, a szisztematikus terepbejárások és légifelvételek kombinációját vetettük be. A nagy területű vizsgálatok eredményeit felhasználva aztán célzott geofizikai felméréseket és szondázó ásatásokat végeztünk. A kutatások során nyolc, korábban ismeretlen, római kor előtti települést sikerült azonosítani, amelyek a begyűjtött leletek alapján valószínűleg a római császárkorban is lakottak voltak (2. kép). A lelőhelyek többsége a császárkori Mursella (Dombiföld 1) körüli 3 km-es körön belül helyezkedik el, a római út nyomvonala mentén tapasztalható sűrűsödéssel. Egyedül a bodonhelyi lelőhely esik távolabb a császárkori főúttól. A folyami átkelőtől hat kilométerre északnyugatra fekvő egykori település nagy kiterjedése miatt is figyelemre méltó. A georeferált geofizikai felmérés és a megfelelő légifelvételek egymásra vetítése révén Megág-dűlő (Árpás), Bodonhely (Ér-tói rét) és Dombiföld 2 lelőhelyek részletes települési térképét is sikerült elkészíteni (5. kép). Az előkerült szórványleletek alapján feltételezhető, hogy a vizenyős rétek között kiemelkedő, legalább 115 méter magas, homokos teraszokon a késő kőkor óta léteztek települések, amelyek a bronz- és vaskorban is folyamatosan növekedtek. A települések máshol kimutatott, időszámításunk kezdete körüli elnéptelenedése ellen szólnak a késő La Тёпе-kori és császárkori leletek (6. kép). Emellett mindenhonnan került elő olyan kerámiaanyag, amely a településhelyek Árpád-kori újabb benépesülésére utal. Ez a hosszú kontinuitás a települések természeti előnyeinek köszönhető: a homokos és következésképpen száraz talajnak, a Marcal és a Rába vizenyős és árvízveszélyes rétjeivel szembeni magasabb fekvésnek, és nem utolsó sorban a régiók közötti összeköttetést biztosító és a dombiföldi gázlón áthaladó nyugat-keleti közlekedési tengely közelségének. A magnetométeres felmérések során megmutatkozó különleges minőségű és sűrűségű régészeti struktúrák alapján (5. kép) került kijelölésre két lelőhely, Megágdűlő (Árpás) és Ér-tói rét (Bodonhely), ahol hagyományos régészeti feltárást végeztünk. A két lelőhelyen 2011-ben végrehajtott próbaásatások megerősítették egy sűrű, több korszakon átívelő település létét. Árpás területén a Megág-dűlőben a Rába árterének közepén emelkedik egy 118 méter magas homokkúp (2.2. kép), amelyen egy árokrendszerekkel tagolt, 12 hektáros, gödörházas települést azonosítottunk. A 2011-ben végzett próbaásatás során feltárásra került egy Hallstatt-kori gödörház,63 amely kora középkori gödrök közvetlen szomszédságában helyezkedett el. A római kori bevonatos kerámiák koncentrációja egy geofizikai képen azonosított halomsír mező területén volt kimutatható (6. kép). A síroktól északra sikerült a római kori Savaria-Arrabona-Brigetio útvonal folyami kavicsból épített nyomvonalát is meghatározni. Az út dél felől érkezve ezen a ponton széles ívben keletre fordult, hogy aztán a mursellai átkelő (Dombiföld 1) felé tartson. 15
