Mészáros Balázs: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/2. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Claudia Wunderlich: Késő nazarénus, késő romantikus és kártyatervező: A Kupelwieser-tanítvány Unger Alajos újrafelfedezése
1 ARRABONA 2012. 50/2. TANULMÁNYOK A rex justus, a miles Christi és a térítő király, a Christianiser king ábrázolása, az egyház és a világi „uralkodók” közt a XI. századot jellemző invesztitúraharc felidézése a XIX. század első felében, amikor a liberalizmus mintegy új „vallásként” a kereszténység ellenfeleként lépett fel, egyházpolitikai jelentéssel bírt. (Klaniczay 2002,134-136.) A kép bal oldalán a Habsburg-házat a kétfejű sas szimbolizálja. Szent István témája már a barokkban is kedvelt volt, Unger Alajos szülővárosában, Győrben is számtalan feldolgozása ismert templomokban és egyéb helyeken. (Vö. Székely 2000; Galavics 2009) Az István-motívum ezen felül megjelenik a XIX. század eleji magyar művészetben Hesz János Mihálynak (1768-1833 után) az esztergomi főszékesegyház számára festett képén (1825), az osztrák művészetben Kari Russnál (1779-1843), (Wunderlich 2010, 145.) továbbá Geigernél is. (AKL: Geiger, Peter Johann Nepomuk) A festményen Szent István és környezete körül csoportosulva magyar főúri ruházatot viselő férfiak,28 illetve egyházi személyek láthatók, utóbbiak minden bizonnyal az ország keresztény hitre térítésére és Szent István egyházszervezésére, a püspökségek, kolostorok és plébániák alapítására utalnak és egyúttal a Szent István feleségével, Gizellával az országba érkezett bajor szerzetesek támogatását hangsúlyozzák. Különösen feltűnő a keresztapa, Theodatus figurája, aki miközben a kezét védencén tartja, a kép szemlélőjére tekint. Nagyon valószínű, hogy ebben az esetben Unger Alajos önarcképéről van szó. A nazarénus művészekre különösen jellemző volt, hogy magukat, illetve közeli művésztársaikat is megfestették. A legismertebb példa Pforr, aki Habsburg Rudolf bevonulása Bázelbe (Der Einzug Kaiser Rudolfs von Habsburg in Basel, 1808-10) (10. kép) című képén festette meg saját magát vagy Overbeck portréja saját magáról és barátairól a Krisztus bevonulása Jeruzsálembe (Einzug Christi in Jerusalem, 1808-1824) című festményének hátterében.29 A szemlélőre irányzott tekintet révén a néző az események közvetlen résztvevőjévé válik, amit az Unger-kép esetében az ábrázolás központi perspektívája is erősít. Unger kortársai közül még egy személyt sikerült azonosítani a képen. A férfi, aki jobb oldalt a miseeszközöket tartja, valószínűleg Leopold Kupelwieser, akiről egy egészen hasonló portét ismerünk (ÖNB). A kép bal alsó részén egy pompás díszmagyarba öltözött nőalak, illetve egy hermelines uralkodó áll. Nem világos, hogy pontosan kikről van szó, ami megfelel a nazarénus művészetet jellemző többértelműségnek: lehetnek Vajk szülei, Géza és Sarolta30 vagy későbbi felesége, Gizella bajor hercegnő és testvére, Henrik, a későbbi császár, vagy esetleg III. Ottó, aki Hesz említett képén is látható. (Grewe 2009,314.) A képet világító színei31 és a kompozíciós törések is a nazarénus tradícióhoz kötik, (uo. 36f.) és egyértelmű az oltártáblák vagy freskók szentek élete ábrázolásaival való hasonlóság is. Ugyanakkor sok olyan alak jelenik meg a képen, amelyeknek analógiáival játékkártyákon találkozhatunk. Ezen — ahogy arról még lesz szó — Unger Alajos pályafutásának ismeretében nincs mit csodálkozni, de a naza-150
