Mészáros Balázs: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/2. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Paár Ádám: Liberális demokrata pártok és jelöltek a Horthy-korszak gyúri parlamenti képviselőválasztásain
PAÁRÁDÁM LIBERÁLIS DEMOKRATA PÁRTOK ÉS JELÖLTEK A HORTHY KORSZAK ... el. Ellenfelük Bárczy Dezső volt, a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt jelöltje. Vámbéry esélyét jelentősen csökkentette a polgári radikális múltja és szabadkőművessége, ami nem volt jó ajánlólevél ekkortájt a közéletben. Ugyanakkor elismert jogászként tisztelet is övezte a liberális polgárság körében. A liberális tábor ismét megoszlott két jelölt között, mivel azonban a NEPP kormánytámogató párt volt, valódi ellenzéki alternatívát csak Vámbéry és az F48KP nyújtott. A választási verseny kiélezettségére utalt, hogy a jelöltek eredményei között csak 3-3 százalékpont volt a különbség. (Hubai 2001, II. 53.) Vámbéry 31,14 %-os eredménye minden bizonnyal meglepte a keresztényszocialista-kormánypárti tábort. Feltehetően a polgári radikális eszme régi hívének, valamint a zsidó nagy- és középpolgárságnak a voksait gyűjtötte be. A liberális pártok és a keresztényszocialista párt kétharmad-egyharmad aránya pedig egyértelműen tanúsítja, hogy Győr leginkább jómódú része, a Belváros lakossága nem mutatott fogékonyságot a korszak antiliberális retorikájára. Tekintettel arra, hogy egyik jelölt sem szerezte meg az abszolút többséget, április 7-re új választást írtak ki a 2200/1922. ME. sz rendelet 83. paragrafusa szerint. (Győr Megyei Jogú Város Levéltára IV. В. 1402/b) A második fordulóban Bárczy és Németh versengett egymással, és utóbbi a voksok 57,95 %-át szerezte meg. (Hubai 2001, II. 53.) Miákits Ferenc szociáldemokrata képviselő 1924-es elhalálozása után a 2. választókerültben is új választást kellett kiírni. Az időközi választáson szintén három jelölt indult: dr. Bernolák Nándor az Országos Keresztényszocialista Párt, Chalupka Károly győri építési vállalkozó, a Győri Hitelszövetkezet elnöke az Iparospárt és Malasits Géza az MSZDP színeiben. Akárcsak két évvel korábban, a valódi verseny most is a keresztényszocialista és a szociáldemokrata jelölt között zajlott. Chalupka az összes leadott szavazat 13,04 %-át szerezte meg. (Hubai 2001,1. 53.) Legnagyobb arányban Szabadhegyen voksoltak rá (a szavazatok 25 %-át szerezte meg), ahol a mezőgazdasági alkalmazottak és munkások mellett nagy számban éltek önálló egzisztenciák (gazdák, szőlőtulajdonosok). A legkisebb arányban Gyárvárosban (7 %) és Szigeten (8 %) szavaztak Chalupkára, előbbi városrészben a keresztényszocialista Bernolák a voksok felét gyűjtötte be, míg az utóbbiban Malasits 65 %-os abszolút többséget szerzett. (Szakái 2002,348.) A második fordulóban Malasits legyőzte Bernolákot. Az első fordulóban Chalupkára szavazók megoszlottak a két jelölt között. Talán a Tanácsköztársaság időbeli közelsége, a szociáldemokraták iránti bizalmaüanság okozta, hogy a liberálisok kétharmada Bernolákra voksolt. Azonban így is Malasits nyerte meg a választást (az Újváros-Mákosdűlői út szavazókörben 72 %-ot szerzett), és hamarosan kiderült, hogy rászolgált a polgárság bizalmára. (Szakái 2002, 349.) Pereszlényi a választási versenyből való kiesését követően pár évre visszavonult a politikától, és látszólag kizárólag az irodalomnak élt budapesti lakásában, illetve nyaranta győri kúriáján. A kormány által fájdalomdíjul felkínált debreceni rendőrkapitányi állást visszautasította. 1931-ben Pereszlényi ismét megpróbálko109
