Mészáros Balázs: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/2. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Félix Teichner: A római tájkultúra hosszútávú hatásának kérdése a Marcal és a Rába vidékén
L i I___________ ARRABONA 2012. 50/2. TANULMÁNYOK városában, Carnuntumban került elő (CIL III 4490), Caius Iulius Proculus városi elöljáró (decurio) sírköve pedig a 25 km-re délre fekvő Lovászpatonán (CIL III 4267/RIU 372).23 A római település helyének kiválasztását kétségtelenül közlekedési helyzete indokolta. A Kisalföld folyók által feltöltött medencéjében, a nyugat-keleti irányú útvonalak mind a mai napig a Duna felé északnak futó Marcal és Rába folyórendszerén haladnak át. A területen való áthaladás az újkori folyószabályozások és lecsapolások előtt korántsem volt könnyű feladat, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a folyóvölgyektől nyugatra egészen a Fertő-tóig a Hanság lápvidéke húzódik, amelyet az év nagy részében víz borított.24 A Rába azok közé az alpokaljai folyók közé tartozik, amelyek vízhozama a vízgyűjtő területen lezajlott gyors hóolvadás vagy hosszabb esőzések idején jelentősen megemelkedik. Ennek következménye volt — a széles mederrel jellemezhető Marcallal szemben — a Rába erős kanyargása. Erről azok a mára feltöltődött mellék- és holtágak tanúskodnak, amelyek egykor a Mursella szomszédságában fekvő réteket szelték át. A nyugat felől, Csorna térségéből érkező országút még ma is itt, a dombiföldi tanyánál keresztezi a folyórendszert. A XIX. század végén szabályozott folyók, a Marcal és a Rába itt alig másfél kilométerre futnak egymástól. A Marcal ma ugyan Győr közelében folyik a Rábába, de a középkorban ez a torkolat jóval délebbre volt, amire a Dombiföldtől közvetlenül délre fekvő terület Marcaltő elnevezése is utal.25 Ez alapján valószínűsíthető, hogy a Marcal a római időkben közvetlenül Mursellától északra folyt a Rábába, s így az ókori Savaria-Arrabona-Brigetio útvonalnak nem kettő, hanem csupán egy folyót kellett kereszteznie.26 A természeti környezet kínálta átkelő megfelelő helynek mutatkozott az egész Nyugat-Pannonia szempontjából meghatározó kereskedelmi útvonal hatékony ellenőrzésére is.27 A Mursellára és környékére vonatkozó kutatások állása Mursella (Dombiföld 1) régészeti kutatásának még nem szervezett kezdetei a XIX. századra nyúlnak vissza. A helyi lakosság rablóásatásairól szóló ismételt híradások hatására a Magyar Nemzeti Múzeum 1927-ben szervezte az első, régészek által vezetett ásatást, amelynek sikerült lokalizálnia egy késő római sírmezőt (keleti nekropolisz).28 Ettől nem messze 1956 és 1959 között a temető további sírjait tárták fel „felhagyott középső császárkori építmények között”.29 Két évvel később sikerült felfedezni a déli temetőt, amely csontvázas sírok mellett a középső császárkorból származó hamvasztásos temetkezéseket is rejtett.30 A késő antik temetkezések és a késő római éremleletek (9. kép) magas számára való tekintettel Mursellát késő római kori, belső-pannoniai erődített településként (belső erőd) határozták meg.31 Ennek ellentmondani látszik azonban, hogy a Keszthely-Fenékpusztához, Környéhez, Ságvárhoz és Heténypusztához hasonló késő római erődítésre utaló tájrégészeti nyomok egyelőre nem ismertek.32 10
