Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/1. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Horváth Gergely Krisztián: A nemnemes társadalom strukturális sajátosságai Moson vármegyében a rendi korszak végén
HORVÁTH GERGELY KRISZTIÁN A NEMNEMES TÁRSADALOM STRUKTURÁLIS... 3. A parasztoknak a férfiakon belüli aránya szintén gyenge negatív kapcsolatban áll a rétek méretével (r = -0,337): minél nagyobb a rétek kiterjedése, annál kisebb a parasztok aránya a férfiakon belül. 4. Az egy házra jutó lakosságszám gyenge pozitív kapcsolatban áll a rétek nagyságával (r = 0,356): minél több rét található valahol, annál többen élnek egy házban. 5. Ez megismétlődik az egy háztartásra jutó személyek számánál, ahol a rétek méretének növekedése kismértékben a háztartásméret növekedésével áll együtt (r = 0,34). Ez nem meglepő, hiszen az egy házra, illetve az egy háztartásra jutó személyek száma között igen szoros kapcsolat áll fenn (r = 0,86). 6. A természetes szaporodás mértéke közepesen erős kapcsolatot jelez a rétek kiterjedésével: minél több rét található egy település határában, annál nagyobb 1827-ben az előző évhez viszonyítva a születések többlete a halálozásokhoz képest (r = 0,566). 7. Ugyanígy: ahol több rét volt, ott nagyobb volt az 1805 és 1827 közötti népességnövekedés (igaz, a kapcsolat gyenge: r = 0,37). 8. A szolgaszemélyzetnek a jobbágyokhoz viszonyított aránya gyengén korrelál a rétek méretével (r = 0,388): minél több a rét, annál magasabb a szolganépesség aránya a jobbágyokhoz képest. Ebből a rétgazdálkodással együtt járó fokozott munkaerő-szükségletre, egyben tehetősségre következtethetünk: a kiterjedt rétgazdálkodás csak szolgák igénybevételével volt lehetséges, és ehhez az anyagi háttér is megvolt. 9. A szolgák magasabb aránya a jobbágyokhoz képest valamelyest az egy háztartásra jutó születések számának növekedésével is korrelál, igaz, ez a kapcsolat közepesen gyengének mondható (r = 0,338). Mivel azonban a szolgák és szolgálók nőtlen férfiak és hajadon nők voltak, az összefüggés nem releváns: a születések számának növekedése a jobbágycsaládokban ment végbe. 10. A természetes szaporodás mértéke gyengén közepes, közepes pozitív összefüggést mutat a számosállatok számával, továbbá a házak, háznépek és az előrebocsájtottak számával (r = 0,389; 0,368; 0,46; 0,497). 11. A jobbágyoknak a zsellérekhez viszonyított aránya gyengén közepes negatív összefüggésben áll az egy házra jutó háznépek számával (r = -0,419). Minél alacsonyabb a jobbágyok aránya a zsellérekéhez képest, annál magasabb az egy házban élő háznépek száma (illetve fordítva). Ez nem mond ellent a korábban leírt összefüggésnek, miszerint a zsellérek arányának növekedése a háztartásméret csökkenése irányába hat. A zsellérek eszerint az átlagnál zsúfoltabban, egy házban az átlagosnál több, de kisebb méretű háztartásban éltek. 12. Az egy házra jutó születések száma és a zselléreknek a férfiakon belüli aránya között gyenge pozitív kapcsolat áll fenn: minél nagyobb a zsellérek aránya, annál magasabb az egy házra jutó születések száma (r = 0,34). 89
